György Csorba. Review of The Ottoman Crimean War (original) (raw)

2013, Hadtörténelmi Közlemények

Szemle 922 szerint " francia sorgyalogosokat " , míg a magyar fordítás szerint " francia könnyűgyalogosokat " áb-rázol; végül a XVI. tábla a felirat szerint az " 5. tábori tüzérezredet " ábrázolja, míg a fordítás szerint osztrák tüzéreket tüzelőállásban egy 12 fontos ágyúval. A fentiektől függetlenül a recenzens csak ajánlani tudja ezt a gazdagon illusztrált, olvasmányos, kiváló minőségű könyvet mindazoknak, akik Komárom történetének eme sorsfordító éveiről akar-nak minden korábbinál részletesebb ismereteket szerezni. Kemény Krisztián CANDAN BADEM the ottomAn crimeAn WAr (1853–1856) the ottoman empire and its heritage series (The Netherlands: Brill, Leiden, 2010. 432 o.) Badem monográfiája több szempontból is egyedülálló kötet. Ez az első török szerző által írt mű, amelyik komparatív módon – túllépve az egyoldalú török megközelítésen – írja meg a krími háború történetét, ugyanakkor a témáról szóló szakirodalommal ellentétben, az Oszmán Birodalom szere-pére koncentrál. Unikális azért is, mert az eddigi kutatásokban lényegében teljesen figyelmen kívül hagyták az oszmán levéltári forrásokat, melyekből a szerző sokat merít; de – meg is jegyzi – török létére még ő sem tudott bejutni minden hazai levéltárba; ugyanakkor orosz és angol levéltári forrá-sokat is felhasznál művében. Végül, túllépve a hagyományos hadtörténeten, a háború gazdasági és társadalmi hatásaival is részletesen foglalkozik. Az első fejezetben a szerző a szakirodalmat elemezve különösen kritikus hangnemet üt meg az eddig megjelent török munkákkal szemben, amelyek sokszor csak nyugati művekből vesznek át részeket – azokat is sok hibával. Külön áttekintést ad Badem az orosz és a rendkívül gazdag angol nyelvű irodalomról is, kiemelve azokat, amelyek részletesebben tárgyalják az Oszmán Birodalom szerepét. A második fejezetben a háború kirobbanásának okairól olvashatunk. Elsőként az Oszmán Bi-rodalom helyzetét elemzi, bemutatva katonai erejét is, összevetve az orosz hadsereggel. Röviden, nagyhatalmanként összegzi az egyes országok politikai érdekeit és befolyását az oszmán döntés-hozásban. A háború kirobbanásának folyamatánál a közismert események bemutatásán túl a szerző számos török forrással árnyalja az oszmán kormánykörök megosztottságát, bizonytalanságát és döntéseik hátterét. A leghosszabb, a kötet majdnem felét kitevő harmadik fejezetben tárgyalja Badem a háború ka-tonai és diplomáciai eseményeit. A Porta 1853. október 4-én deklarálta a háborút Oroszországgal. Az orosz szakirodalomban gyakran előforduló állítás, hogy az oszmánok által az orosz dunai hadak parancsnokának átadott, a román fejedelemségekből kivonulásukat követelő ultimátum határidejé-nek lejárta előtt támadták meg a cári állásokat. A szerző szerint azonban Ömer pasa október 8-án átadott ultimátumát az oroszok 10-én visszautasították, így nem sértették meg a hadijogot, amikor az oszmán tüzérség október 21-én orosz hajókra nyitott tüzet a Dunán. A nyugati szakirodalomban méltatlanul mellőzött dunai front eseményeinek bemutatásával folytatódik a mű, ahol az oszmánok 1853-ban szép sikereket értek el. A szinopi tengeri ütközet leírásának tág teret ad a szerző, mivel ez egyrészt lényegében kiik-tatta a háborúból az oszmán flottát, másrészt döntő szerepe volt a szövetségesek hadba lépésének. Az oszmán tengeri haderő felkészültségben és tűzerőben eleve alul maradt a fekete-tengeri orosz flottával szemben, ráadásul tovább gyengítette őket a vezetők rivalizálása, nem beszélve arról, hogy sok tengerésztiszt valójában semmiféle képzettséggel sem rendelkezett. Szinopnál az oszmánoknak