Fórizs László 1995: A védikus áldozat (részlet) (original) (raw)
Related papers
Az áldozat fogalmának változása és jelentéstartalmának sokszínűsége
Magyar nyelvőr (Nyomtatott), 2023
Czine ágnes az áldozat fogalmának változása és jelentéstartalmának sokszínűsége Kivonat az áldozatfogalom a társadalom változásával a vallási áldozat fogalmából kiindulva óriási változásokon ment keresztül. A történelmi körülmények, a jogágak fejlődése és a társadalmi, gazdasági haladás folyamatosan formálták és jelenleg is formálják az áldozat szónak a különböző tudományágakban kialakuló jelentéstartalmát. A vallási áldozatfogalomból eredő jelentéstartalom azonban mindvégig megmaradt, és annak ma ismert esszenciája, valamint egyes elemei fellelhetők voltak már az újkori áldozatfogalomban is.
Heinrich Hentzi, a budavári Leonidász
2013
A svájci származású, debreceni születésű Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy 1848-1849-es magyarországi pályafutása-ha hihetünk a szakirodalomnak-alapvetően kudarc volt: a gondjára bízott egyik erődöt, Péterváradot sikertelenül próbálta a szerb felkelők kezére játszani; a másikat, az erődnek csak nagy jóindulattal nevezhető Buda várát pedig minden kitartása és hősiessége ellenére sem tudta megvédeni Görgei hadseregével szemben. Svájci származás, debreceni születés 1 Heinrich Hentzi von Arthurm egy svájci eredetű család saljaként 1785. október 24-én született Debrecenben. Nagyapja, Samuel Hentzi Bernben 1740-ben összeesküvést szőtt a városi tanács ellen, amiért száműzték, de rövidesen visszatérhetett. Miután azonban újabb összeesküvésbe keveredett, 1749-ben halálra ítélték és kivégezték, családját pedig száműzték. Özvegye, Josephine Korbisch bárónő és gyermekei ezek után a Habsburg Birodalom területén telepedtek le. Apja, Ludwig Hentzi cs. kir. szolgálatba lépett, s az 1. dragonyos ezred ezredeseként fejezte be katonai pályáját. Házasságából két fiú született. Ludwig a császári-királyi hadseregben szolgált, majd nyugállományú századosként az erdélyi Tordán telepedett le. Ő is magyar nőt vett feleségül, Torda város egykori híres főhadnagyának, Osztrovich Józsefnek a lányát, s Orbán Balázs szerint "Tordára telepedvén, testestől-lelkestől derék magyar emberré vált". 1848 novemberétől a város térparancsnoka volt, s személyes fellépésével több ízben is megmentette a várost a román felkelőcsapatok pusztításaitól. Orbán szerint "Tordán még most is áldva említik mint Torda egyik legnagyobb jóltevőj ének nevét". 2 Heinrich 1804-ben került hadapródként a cs. kir. mérnökkarba. 1804. szeptember 1jétől 1805. augusztus 31-ig a bécsi mérnökkari akadémián tanult Bourgois tábornok parancsnoksága alatt. 1805. szeptember l-jén nevezték ki főhadnaggyá, s 1806. július 31-éig a morvaországi Olmützben szolgált Ocrini tábornok alatt. Itt az erőd franciák általi körülzárolása alkalmával visszaszerzett egy a franciák által elfoglalt élelmiszerszállítmányt. Innen
A tizenhatodik aradi vértanú : Ludwig Hauk
2007
Az 1848-49-es szabadságharc vértanúinak számát ma sem ismerjük pontosan. A jelenleg ismert adatok szerint a szabadságharcban való részvételükért 1849-1850-ben kivégzettek száma mintegy 144 fő lehet. E 126 vértanú között voltak grófok és parasztok, tábornokok és közkatonák, nemesek és polgárok. Arányaiban a legnagyobb áldozatot a magyar hadsereg tisztikara hozta: tizenkét tábornokot, három ezredest, négy alezredest és három őrnagyot és hét századost találunk a ki végzettek között. Közismert tény, hogy közülük tizenhatot Aradon ítéltek el és vé geztek ki. Az aradi vértanúkkal minden összefoglaló munka foglalkozik, a tizen hármak gyűjteményes életrajzát és kivégzésük krónikáját az elmúlt több mint másfél évszázadban többen is megírták.1 A nagy perben kivégzett 12 tábornok és 1 ezredes peranyagát először az 1918. évi polgári demokratikus forradalom had ügyminisztere, Bartha Albert jelentette meg elég rossz fordításban.* 2 Katona Tamásnak köszönhetően immár közel három évtizede hozzáférhe tő az övékén és Kazinczyén kívül az első aradi mártír, Ormai Norbert ezredes peranyaga is. Szintén Katona Tamás volt az, aki elsőként adott megbízható pá lyaképet az egyes vértanúkról.3 A részletkutatások tekintetében már sokkal rosszabbul állunk, hiszen á fél tucatnyi népszerű életrajz mellett levéltári kutatásokon alapuló, monografikus feldolgozás eddig mindössze négyükről, Török Ignácról, Kazinczy Lajosról, Poeltenberg Ernőről és Nagysándor Józsefről született, dé a többiek pályafutásá val foglalkozó szaktanulmányok száma is viszonylag csekély.4 Hozzáteendő, hogy
A „szentség aurája” és az ember méltósága : Észrevételek Hans Joas szakralizációs téziséről
Szociologiai Szemle, 2019
Összefoglaló: Hans Joasnak a Die Sakralität der Person című műve szerint az emberi jogi normák kialakulásának történeti okai nem elsősorban a vallásellenes szekularizmusra, hanem egy sajátos szakralizálódási folyamatra vezethetők vissza, amelynek során a modern társadalmak a tagjaik körül a "szentség auráját" teremtik meg. Ezt a tézist sokan pusztán történeti-szociológiai elméletként interpretálták. Én viszont amellett érvelek, hogy Joas művének kiemelt célja az emberi jogok legitimációjára vonatkozó új módszertan megalapozása volt. Feltevésem, hogy két szerző (Cesare Beccaria és Michel Foucault) kritikája adott Joasnak alkalmat egy olyan nézőpont körvonalazására, amely szerint a modern egyén adekvát történetének elmesélése és a vele szemben megfogalmazható normatív elvárások feltérképezése komplementer módon kiegészítik egymást. Azt is bemutatom, hogy elsősorban Joas Durkheim-elemzéseinek tanulmányozásával jelölhetjük ki egy új típusú normatív elmélet viszonyítási pontjait. Tanulmányom végén az így rekonstruált elméletet szembesítem az érvényességet a nyilvános helyesléshez kapcsoló észjogi koncepció elvárásaival, így igyekszem felmérni e normatív koncepció erősségeit és korlátait.
Debreceni Jogi Műhely, 2009
Debreceni Jogi Műhely, 2009. évi (VI. évfolyam) 2. szám (2009. április) "A történelem… medrének minden kanyarulatában lerakja partjain a kimosott iszapot meg a sodrában vízbe fúltak tetemeit." A szerzők, Somorjai Ádám (OSB) egyháztörténész és Zinner Tibor jogtörténész mottóként Arthur Koestler mondatával indítják a Mindszenty József élettörténetének dokumentumait tartalmazó monumentális munkát. Recenziót, ismertetést írni egy közel ezernégyszáz oldalas forrásgyűjteményről, amely kismonográfiának beillő előszót, és gazdag jegyzetapparátust tartalmaz, estünkben jóformán lehetetlen, éppen ezért a csupán néhány tartalmilag és formailag érdekes momentumot villanthatunk fel a könyvből.
Kafka fia fragmentumok. Bevezető Borbély Szilárd hagyatékban maradt töredékei elé
Kalligram , 2023
B orbély Szilárd Kafka fia című töredékes regényének posztumusz kiadása először 2017-ben jelent meg, németül a Suhrkamp kiadónál, Heike Flemming és Lacy Kornitzer fordításában. A magyar eredeti kiadása (Jelenkor, 2021), ahogy Nagy Boglárka kiadói jegyzetéből kiderül, ugyanazon a szövegfájlon alapul, amelyet a szerző özvegye a kiadó rendelkezésére bocsájtott-hasonlóan a német kiadáshoz. (Borbély 2021: 221) Ebbe az ultima manus-nak tartott fájlba rendezte a szerző a különálló dokumentumokban tárolt, többé vagy kevésbé kidolgozott regényfejezeteket, majd utoljára 2013. december 9-én mentette. A szóban forgó "Kafka_fia_01" nevű szövegfájl tulajdonságaiban azonban további adatok is hozzáférhetőek. Az is kiderül, hogy a tartalmat 2012. június 14-én délután hozta létre a költő, minden bizonnyal a munkahelyi gépén, amelyen az egyetem előfizette a Word programot. A fájl szerzőjeként (itt értsd: a program felhasználója) "Borbély Szilárd" szerepel, míg a digitális hagyaték más fájljai esetében leggyakrabban a "BorbelySz", amely minden bizonnyal a saját gépe word programját jelöli. Perdöntőnek az számít, hogy a cég jelzésénél a "KLTE, Debrecen" szerepel. Az is kiderül, hogy 161 előzetes verziója (tehát mentése) volt a fájlnak, a teljes szerkesztési idő pedig 19 órát és 25 percet vett igénybe.
Balogh Lídia * a "Szabadság Kontra Méltóság"-Vita És a Kisebbségek Médiareprezentációja
A tanulmány témája egy több színtéren-az akadémiai világban és az emberi jogi aktiviz-mus területén-zajló, tágabb vitához kapcsolódik, amely a "szabadság kontra méltóság" címkével azonosítható. A szerző elsősorban az emberi méltóság és a médiaszabadság-mely utóbbi általában a véleményszabadság egy speciális válfajaként konceptualizálódik-közötti konfliktusra összpontosítva vizsgálja a problémát; a tágabb nemzetközi kontex-tus felől halad-az európai fejleményeknél részletesebben időzve-, végül a magyaror-szági helyzet tanulmányozására helyezi a fókuszt. Ez utóbbi mozzanat mögött az indíté-kot egy jelentős hazai társadalmi probléma jelenti: nevezetesen a legnagyobb lélekszámú etnika kisebbségi csoport, a roma közösség társadalmi kirekesztése, amiben a feltételezé-sek szerint nem elhanyagolható szerepet játszik a romák szembeszökően negatív média-reprezentációja. A szerző álláspontja szerint ez a probléma-tekintettel a kirekesztés magas társadalmi költségeire-kétségkívül orvo...