"I WAS FRANCIS MOLY" Magyary Gyula emlékezései egy titkos politikai-diplomáciai békemisszióra Szerkesztette: Fejérdy András (original) (raw)
Related papers
2015
The Great Depression that broke out on 24th Oetober 1929 resulted a severe agrieultural and credit crisis in Hungary. Therefor the Hungárián foreign policy's aim was to encourage the foreign investments on the one hand, and to circulate loans for the country ont he other hand, and last but not least obtain foreign markets for the Hungárián agrieultural produets. The present study summarize the attempts of the Hungárián foreign policy between 1929 and 1932, that the Hungárián government led by István Bethlen and Gyula Károlyi trying to achieve in order to overcome the crisis. The study deseribes Bethlen's negotiations in Paris, London, Berlin, Vienna, that brought part success, but did not result a breakthrough and Hungary's external action concerning the German-Austrian customs unión plan. It presents the two foreign ministers Lajos Walko's and Gyula Karolyi's attempts. Concerning Gyula Károlyi is about the Hungárián foreign policy's French orientation attempt. Finally, the study summarize the reasons that ultimately led to the failure of both governments. Finding the foreign policy solution for recovering from the crisis left for the 1932 Oetober founded government and for Gyula Gombos. * Vízi László Tamás főiskolai tanár, oktatási rektorhelyettes, főtitkár. Kodolányi János Főiskola.
Debreceni Jogi Műhely, 2009
Debreceni Jogi Műhely, 2009. évi (VI. évfolyam) 2. szám (2009. április) "A történelem… medrének minden kanyarulatában lerakja partjain a kimosott iszapot meg a sodrában vízbe fúltak tetemeit." A szerzők, Somorjai Ádám (OSB) egyháztörténész és Zinner Tibor jogtörténész mottóként Arthur Koestler mondatával indítják a Mindszenty József élettörténetének dokumentumait tartalmazó monumentális munkát. Recenziót, ismertetést írni egy közel ezernégyszáz oldalas forrásgyűjteményről, amely kismonográfiának beillő előszót, és gazdag jegyzetapparátust tartalmaz, estünkben jóformán lehetetlen, éppen ezért a csupán néhány tartalmilag és formailag érdekes momentumot villanthatunk fel a könyvből.
Építés - Építészettudomány, 2020
A Műegyetem Építészettörténeti és Műemléki tanszékének vezetőjeként megrendülten búcsúzom professzor emeritusunktól, Vámossy Ferenctől egész közösségünk nevében. Kilencven esztendőn átívelő és sikerekben gazdag, kerek életpályájára tekintve az építészet széles spektrumát egységében és egyetemességében átlátó, egyes elméleti és módszertani területeit elmélyülten kutató, kortárs kérdésfelvetéseire adekvát válaszokat adó, iskolateremtő professzor eredményeit vehetjük számba és mondunk érte köszönetet. A BME, a MÉSZ, az MTA és a MOME voltak ennek a gazdag életműnek a legfontosabb munkahelyei, intézményei. Munkásságát alapvetően meghatározta ez az egyetemes szemlélet, amely az építészet filozófiai kérdésfelvetéseitől a mérnöki alkotás elvi-esztétikai és gyakorlati szempontjain át az építészeti kritika területéig bővült. Ha csak személyes kötődésem okán-az általa hat évtizeden át szerkesztett 1 2020. június 24-én a Farkasréti temetőben Krähling János, a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének tanszékvezetője a tanszék nevében, Alföldi György, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának dékánja a Kar nevében, Krizsán András, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke a MÉSZ nevében, Kovács Csaba, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építészeti Intézetének igazgatója a MOME nevében, Becker Gábor, az MTA Műszaki Tudományok Osztálya Építészeti Tudományos Bizottságának elnöke az MTA nevében búcsúztatta folyóiratunk egykori szerkesztőjét, akitől ezúton búcsúzik a Szerkesztőség is.
Fejezetek a 19. századi nyelvemlékkiadás történetéből. Döbrentei Gábor és a Régi Magyar Nyelvemlékek
Magyar Nyelv, 2018
Fejezetek a 19. századi nyelvemlékkiadás történetéből *1 Döbrentei Gábor és a Régi Magyar Nyelvemlékek 1. 1838-ban jelent meg a nyelvészeti szemléletű szövegkiadás első nagy vállalkozása, a Régi Magyar Nyelvemlékek című sorozat. A kiadvány története szorosan összeforr szerkesztője, döbrentei gábor nevével. Méltatói a modern nyelvemlékkiadás megteremtőjeként tisztelik, nyelvemlék-kiadási elvei lényegében ma is helytállóak. E jeles évforduló kapcsán tűztem ki feladatomul meglévő ismereteink összerendezését, felidézve Döbrentei Gábor pályájának fontosabb mozzanatait, valamint a korabeli források alapján igyekeztem rekonstruálni a Régi Magyar Nyelvemlékek megjelenésének körülményeit. 2. 1785. december 1-jén született a 19. századi irodalom-és nyelvtudomány egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb alakja, Döbrentei Gábor. Amikor a személyével és munkásságával kapcsolatos tudománytörténeti szakirodalmat fellapozza az olvasó, igen változatos kép fogadja. Az 1926-os Magyar Irodalmi Lexikonban a következőket olvashatjuk: "[…] izgat és serénykedik, de fáradozásait nem kíséri siker, személye iránt nem ébred barátságos vonzalom, tevékenységéből kiütközik önző hiúsága, hiúságából kevély önhittsége, uralkodásra való törekvése, amivel Kazinczyt is elriasztotta, az Auróra-kör komoly, önzetlen munkásságú vezéreit pedig annyira maga ellen ingerelte, hogy nemcsak a Conversations-Lexikon pörben érte igazán érzékeny támadás és vereség, hanem akadémiai törekvései terén is" (ványi szerk. 1926: 217). A későbbiekben sem változik sokat a megítélése: "Nagy műveltségű, de csekély tehetségű író; rendkívül sokat dolgozott és sokféleképpen akart az irodalom és a közélet hasznos szereplője lenni, de tetteit sokkal inkább a törtetés, mintsem az őszinte ügybuzgalom jellemezte" (benedek szerk. 1963: 264). Mivel érdemelte ki ezt az ellenszenvet, amellyel a "hálás utókor" méltatja munkásságát? Az okok messzire nyúlnak: Jancsó eleMér-Döbrentei életrajzírója-szerint Kazinczy halála után azok, akik Döbrenteivel együtt rágalmazták az irodalomszervezőt, ellene fordultak, és őt támadták. "Már ekkor megszületett a vád ellene, hogy Kazinczyval szemben igazságtalan és hálátlan volt és ez ellen a vád ellen hiába védekezik. Haláláig elkíséri és utána is kísért emléke ellen" (Jancsó 1944: 90). Úgy tűnik, az irodalomtörténet egyoldalúan Döbrenteit marasztalja el ebben a pörlekedésben, holott az egymás rágalmazása mögött személyes ellentétek feszülnek. Kifogásolták Döbrentei kétszínűségét, udvaronc szellemét, arisztokrata összeköttetéseit, azonban Kazinczy sem volt tárgyilagos. A két nagyon hiú ember vetélkedéséből a kisebb tekintélyű Döbrentei került ki vesztesen.