Caspar Ursinus Velius: Lajos király haláláról és Magyarország bukásáról: Egy elveszettnek hitt beszámoló a mohácsi csatáról – Caspar Ursinus Velius: De interitu Ludovici regis et clade Hungariae: A long-lost report about the battle of Mohács. (original) (raw)
Ostrosith Mátyás koronaőr naplója, 1673–1675
Magyar Könyvszemle, 2021
Jelen tanulmány célja a címben említett Ostrosith Mátyás-féle napló rövid bemutatása, valamint a naplóban rögzített különféle tudósítások egybevetése néhány korabeli misszilis levéllel, amelyek ugyanennek a családnak az anyagában maradtak fenn. Ezúttal elsősorban stilisztikai, formai, mikrofilológiai mozzanatokra irányul az összehasonlítás, mert az egész anyag részletes ismertetése még további kutatásokat tesz szükségessé, s a napló kiadásával együtt képviselne nagyobb tudományos értéket. Ennek a munkának mintegy a bevezetőjeként teszem közzé a napló és a misszilis levelek egybevetéséből levont tanulságokat: e két műfaj kapcsolatának a művelődéstörténeti jelentőségét s a családtörténeti kutatásokhoz hasznosítható dokumentumok értékelését az Ostrosith-hagyatékban.
Perczel Mór dunántúli hadjárata és a móri ütközet (1848. december 30.)
AETAS-Történettudományi folyóirat, 2001
Perczel Mór dunántúli hadjárata és a móri ütközet 1848. december 30.' Hérakleitosz óta tudjuk, hogy kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, "a történelem az élet tanítómestere" bölcsességgel pedig a rómaiak ajándékozták meg a világot. De, mint minden iskolában, a történelem iskolájában is vannak hanyag vagy rossz tanulók, s megesik, hogy valaki-ha nem is ugyanazon a helyszínen és időben-képes ugyanazt a hibát elkövetni. 1848-49 sok, csillogó karriert befutó honvédtisztje között kiemelkedő hely illeti meg Perczel Mórt. Míg ugyanis tábornoktársainak többsége legalább hadnagyi rangig eljutott a cs, kir. hadseregben, s általában az ott viseltnél eggyel magasabb rangban kezdte meg honvédtiszti pályafutását, s egy-két kivételtől eltekintve fokozatosan lépett előre a ranglétrán, Perczel Mór, aki az 1830-as években hadapródként szolgált a cs. ldr. hadseregben, rövid, rang nélküli szabadcsapat-parancsnokság után azonnal ezredesként kezdte hadvezéri pályafutását, s egy hónapon belül már honvéd vezérőrnaggyá is kinevezték. Perczel remek hadvezéri intuícióval rendelkezett, s a forradalmi hadseregekben megkívánt bátorságnak sem volt híján, ugyanakkor hiányzott belőle az a taktikai képzettség, amellyel a cs. ldr. hadseregben hosszabb időn keresztül szolgáló, s ott tiszti rangot elérő tábornoktársai rendelkeztek. 2 Ezzel magyarázható, hogy amikor nem szokványos harcászati feladattal (például a sajátját felülmúló minőségű haderővel) került szembe, hajlamos volt arra, hogy egyedül intuíciójára és öntudatára támaszkodva próbálja megoldani azt. így történhetett meg, hogy a szabadságharc folyamán kétszer sikerült ugyanabba a folyóba lépnie, s-némi képzavarral fokozva a hasonlatot-nem tanult az első esetből, amikor alaposan elmerült a habokban. 1848. december 30-án Mórnál, s 1849. június 7-én Kátynál úgy szenvedett vereséget a szembenálló cs. kir. csapatoktól, hogy alaposabb felderítéssel vagy a visszavonulás időben történő elrendelésével megelőzhette volna a vereséget, ám a csatatéren taktikailag csődöt mondott. A kátyi kudarcot súlyosbította, hogy attól a Jellacictól szenvedett már ' Részlet egy készülő nagyobb munkából, amely Perczel 1848. decemberi dunántúli hadjáratát tekinti át. A tanulmány az OTICA F 013416. kódszámú, Görgei Artúr 1848-49-es iratainak összegyűjtését célzó pályázat támogatásával készült. Bécsi kutatásaimat a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól, illetve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától kapott Collegium Hungaricum és Klebelsberg Kunó Ösztöndíjak tették lehetővé. 2 Berezelnek mindmáig nincs tudományos igényű életrajza. Népszerűsítő jellegű életrajzait lásd Kuppis, Gustav: Biographie des Honvéd-Generals Moritz Perczel von Bonyhád.
Adalékok a Csehszlovák Köztársaság magyar nyelvű siketoktatás-történetéhez
Eruditio - Educatio, 2021
In this study we present the educational-historical data of the only institute for the Deaf operating in the Czechoslovak Republic, in Komárom (Komárno), between 1920 and 1938. By 1918 a unified deaf education network had been established in the territory of historical Hungary in the Austro-Hungarian Monarchy where 16 institutes for the Deaf were run, covering the entire area of the country. Out of these, three were located in Upper Hungary (Felvidék): in Jolsva (Jelšava), in Körmöcbánya (Kremnica) and in Pozsony (Bratislava); in the Carpathian region, school-age deaf learners were expected in an institute for the Deaf in Ungvár (Uzhhorod). This system disintegrated with the Trianon Peace Treaty. The institutes located at Pozsony (Bratislava), Körmöcbánya (Kremnica), Jolsva (Jelšava) and Ungvár (Uzhhorod) became organisations located in the Czechoslovak Republic from the former Hungarian institutes for the Deaf. A Hungarian-language, newly established school for the Deaf was run in Komárom (Komárno) between 1920 and 1938 in the territory of the Czechoslovak Republic. After the First Vienna Award, the aforementioned institute for the Deaf was moved to Losonc (Lučenec). While researching the history of the Hungarian-language Institute for the Deaf of Komárom (Komárno), it turned out that the sources referring to operation and history (statistics, archive, library, press history) are scanty, I therefore used the term addenda in the title.
AETAS-Történettudományi folyóirat, 2011
A magyar hadsereg a schwechati csatábanegy harcrend tanulságai A hadrendek és harcrendek történed forrásértékéről Az eseményközpontú hadtörténetírás számára egy-egy hadművelet, csata vagy ütközet rekonstruálásánál az egyik központi kérdés a szembenálló felek létszám-és erőviszonyainak tisztázása, azaz annak a banális kérdésnek a megválaszolása, hogy egy hadjáratban vagy összecsapásban milyen élő-és technikai erők álltak szemben egymással. E létszám-és fegyverzeti viszonyoknak különösen az azonos fejlettségi szinten álló háborúzó felek esetén van jelentősége, hiszen egy technikailag fejlettebb haderő alacsonyabb létszám mellett is könnyedén arathat diadalt számban jelentősebb ellenfelén, mint ahogyan ezt a tűzfegyverrel felszerelt európai és fel nem szerelt amerikai, afrikai vagy ázsiai haderők közötti háborúk története bizonyítja; vagy az 1866. évi porosz-osztrák háborúban a hátultöltő és elöltöltő kézi lőfegyverekkel ellátott két haderő teljesítménye közötti különbség is mutatja.
2015
A magyar királyi és az osztrák hercegi család 1380. évi házassági szerzôdésének két sokpecsétes oklevele Régi tervünket váltottuk valóra 1998-ban, amikor megkezdtük középkori pecsétjeink egy sajátos csoportjának publikálását. Akkor két I. Károly-kori oklevél pecsétjeinek leírását tettük közzé, 1 most egy (valójában kettő) 1380. évire kerül sor. 2 Olyan okleveleket vettünk célba, amelyeken nagyszámú pecsét található. Többségük nemzetközi megállapodás, de akad olyan, amely az uralkodó és felesége, vagy az uralkodó és a rendek szerződését rögzítette. A 14-15. században minden országos jelentőségű döntéshez hozzá kellett járulniuk a királyon kívül a rendeknek is, de legalább az egyházi és világi országnagyoknak, akik az akkori felfogás szerint "az ország egyetemét" képviselték. Ahhoz, hogy a szerződés érvényes legyen, nekik is meg kellett azt erősíteniük a saját nevükben. E dokumentumokon tehát a kor vezető politikai személyiségeinek pecsétjei függenek, s minthogy általában feltüntetik gazdájuk nevét és cí merét, igen értékes forrásul szolgálnak a heraldika, a genealógia és a társadalomtörténet számára, a politikai vezető réteg legfontosabb önkifejezési módjával ismertetvén meg bennünket. Ezúttal annak a szerződésnek a pecsétjeit vesszük szemügyre, amelyet Nagy Lajos király, valamint anyja és felesége kötött 1380. február 12-én Zólyomban III. Lipót osztrák herceggel Lajos leánya, Hedvig és Lipót fia, Vilmos házasságáról. Az okmányt két, egy latin és egy német nyelvű változatban állították ki (mindkettő Bécsben található), 3 és azonos módon pecsételték meg. A záradékban 37 személy -9 főpap és 28 világi úr -hozzájárulása olvas-