A Faember tekintete. Az irodalmi (ön)megfigyelés labirintusai Bartók Imre "Fém" című regényében (original) (raw)

Petri György költészete verselméleti és líratörténeti megközelítésben

2018

A kutatás tárgya és módszerei Petri György költészetéről számos irodalomtörténeti írás, kritika, elemzés és esszé mellett eddig összesen négy monográfia látott napvilágot: Fodor Géza 1991-es könyve; Keresztury Tibornak a Kalligram Tegnap és Ma sorozatában megjelent 1998-as monográfiája, amelynek három fejezettel és további fényképekkel kibővített formájú új változatát a Magvető jelentette meg 2015-ben, illetve jelen értekezés szerzőjének 2012-ben publikált poétikai monográfiája. 1 Az első, Fodor Géza által jegyzett monográfia Petri költői életpályának közepén jelent meg, és Petri költészetét tárgyaló első és unikális könyvként elsődlegesen a vizsgált líra habitusának bemutatásában és körvonalazásában, a költő eszmei-filozófiai beállítódásának értelmezésében, valamint az addig megjelent művek tárgyalásában és az addigi költői pálya súlypontjainak megjelölésében volt érdekelt: ilyenként természetszerűleg nagymértékben meg is határozta a későbbi oeuvre értelmezésére irányuló kérdésfelvetések mikéntjét. Keresztury Tibor 1998-as monográfiájának ugyanakkor szinte az egész költői életmű értékelése és az azon belüli költőipoétikai változások feltérképezése volt a feladata, vagyis egy olyanfajta értelmezői kép kialakítása, amely egyfelől számba veszi a költői "termés" eddigi hozadékait, tematikus, beszédmódbeli és poétikai váltásainak természetét és e módosulások feltételezhető okait, valamint költői, illetve hatástörténeti következményeit, másfelől lehetőség szerint átfogó interpretációt nyújt a vizsgált életműről. Aligha szükséges érvelni a két monográfia felsorolt érdemei mellett. Keresztury második, bővített, 2015-ös monográfiája Petri 2000-ben bekövetkező halála okán a költői ouvre lezárulása után látott napvilágot, s ezért a szerző a három új fejezetben már reflektálhatott a Petri-életmű kései, 1998 utáni szakaszára, különös tekintettel az 1999-es Amíg lehet kötetre. Ezek után joggal vethető fel a kérdés, szükség van-e a költői életmű újabb monografikus feldolgozására. Úgy vélem, a válasz több aspektusból is igen kell legyen. Elsődlegesen az (irodalmi) szövegek továbbélésének mindenkori történeti létmódja indokolja folyamatos, illetve ismétlődő reinterpretációjukat, mely értelmezéslánc a jelenbe hívás visszatérő aktusaival egyedül képes biztosítani a valamikor jelentősnek, vagy adott esetben éppen másodlagos esztétikai színvonalúnak ítélt művek időszerűségét és produktív jelenlétét irodalmi gondolkodásunkban. Másfelől a megidézés gesztusa sosem minősíthető puszta reprodukciónak vagy netán sajátos "emlékmű-állításnak", hiszen minden költői szöveg újólagos, főként

Kafka fia fragmentumok. Bevezető Borbély Szilárd hagyatékban maradt töredékei elé

Kalligram , 2023

B orbély Szilárd Kafka fia című töredékes regényének posztumusz kiadása először 2017-ben jelent meg, németül a Suhrkamp kiadónál, Heike Flemming és Lacy Kornitzer fordításában. A magyar eredeti kiadása (Jelenkor, 2021), ahogy Nagy Boglárka kiadói jegyzetéből kiderül, ugyanazon a szövegfájlon alapul, amelyet a szerző özvegye a kiadó rendelkezésére bocsájtott-hasonlóan a német kiadáshoz. (Borbély 2021: 221) Ebbe az ultima manus-nak tartott fájlba rendezte a szerző a különálló dokumentumokban tárolt, többé vagy kevésbé kidolgozott regényfejezeteket, majd utoljára 2013. december 9-én mentette. A szóban forgó "Kafka_fia_01" nevű szövegfájl tulajdonságaiban azonban további adatok is hozzáférhetőek. Az is kiderül, hogy a tartalmat 2012. június 14-én délután hozta létre a költő, minden bizonnyal a munkahelyi gépén, amelyen az egyetem előfizette a Word programot. A fájl szerzőjeként (itt értsd: a program felhasználója) "Borbély Szilárd" szerepel, míg a digitális hagyaték más fájljai esetében leggyakrabban a "BorbelySz", amely minden bizonnyal a saját gépe word programját jelöli. Perdöntőnek az számít, hogy a cég jelzésénél a "KLTE, Debrecen" szerepel. Az is kiderül, hogy 161 előzetes verziója (tehát mentése) volt a fájlnak, a teljes szerkesztési idő pedig 19 órát és 25 percet vett igénybe.

Az eltűnt levél és az eltűnt menlevél - avagy, miért bujdosott Jókai 1849-ben

2017

Az eltűnt levél és az eltűnt menlevélavagy, miért bujdosott Jókai 1849-ben* 1848 októberében a forradalmi Bécsben több olyan karikatúra is megjelent, amelyek Zsófia főhercegnőt, Ferenc Károly főherceg, a trónörökös feleségét, valamint Jellacic horvát bánt ábrázolták igen egyértelmű helyzetben. A márciusi forradalom ugyan kikezdte a finomkodó, biedermeier közízlést, de e gúnyképek megjelenése még így is szokatlannak volt mondható. Mi a magyarázata annak, hogy az uralkodóház 1848 tavaszán még oly népszerű tagját 1848 októberére ilyen közutálat vette körül a császárvárosban? S hogyan kerültek egymás mellé a horvát bánnal ezeken a karikatúrákon? S végül: mi köze volt ezeknek a karikatúráknak Jókai 1849. évi bujdosásához? A főhercegasszony, "a Habsburg-ház egyetlen férfitagja" 1 Zsófia főhercegnő 1805-ben született I. Miksa József bajor király leányaként. 1824-ben kötött házasságot I. Ferenc osztrák császár és magyar király fiával, Ferenc Károly főherceggel, aki a házasságkötés idején huszonkét éves volt. Ferenc Károly jól megtermett, egészséges, de igen érzékeny szervezetű férfiú volt, aki ugyan jóval értelmesebb volt, mint trónra került bátyja, Ferdinánd, de még így is messze esett a 18. századi nagy Habsburg-uralkodó, II. József és II. Lipót szellemi színvonalától. Felesége, Zsófia igen alapos nevelést kapott a bajor udvarban, s értelmi képességei messze felülmúlták férjéit. Noha katolikusnak nevelték, a bajor udvar türelmes légkörében (édesanyja, Karolina maga is protestáns volt) kifejlődött benne a vallási türelem, s szerepe volt annak az 1839. április 30-i kormányrendeletnek a kibocsátásában, amely utasította a magyar katolikus püspöki kart a vegyes házasságokról szóló 1791. évi 26. törvénycikk tiszteletben tartására. Férjével ellentétben, Zsófiából nem hiányzott az ambíció, nem véletlen, hogy a Bécsbe látogató I. Miklós orosz cár állítólag úgy nyilatkozott róla, hogy ő a Habsburg-ház egyetlen férfitagja. I. Ferenc 1835-ben bekövetkezett halála után Metternich államkancellár a legitimitás elvének védelmében az uralkodásra alkalmatlan Ferdinándot emeltette trónra, amit Az írás három korábbi munkám átszerkesztett, átdolgozott, kibővített, jegyzetekkel ellátott változata: Hermann Róbert: Az eltűnt nyomtatvány nyomában. Jókai Mór komáromi menlevele.

Abimelek–egy habiru vezér a Bírák könyvében?

epa.oszk.hu

Első pillantásra meghökkentően hangzik a cím, de bizonyos vagyok benne, hogy legkésőbb a másodikra már nem. Természetesen nem áll szándékomban belebonyolódni abba a régi és áldatlan vitába, hogy vajon az Amarna-archívumban 2 szereplő habiruk 3 (a késő bronzkori 4 kánaáni társadalom peremére sodródott, rablásból, katonáskodásból és mezőgazdasági idénymunkából élő, vegyes etnikai hátterű csoportok összefoglaló neve) milyen viszonyban vannak a héberekkel, mert ezt a kérdést a sok vita ellenére is mintha eldöntötték volna már. Vagy talán inkább kiderült a kérdésről, hogy eldönthetetlen. Mert egy izraelitáról sem állíthatjuk, hogy nem lehetett habiru, ám az izraeliták csoportja és a habiruk csoportja közé mégsem lehet minden további nélkül egyenlőségjelet tenni. Ám a történet, amellyel jelen írásunk során foglalkozni kívánunk, Sikemben 5 játszódik, és ez talán már több is, mint egyszerű véletlen. Nem feledhetjük el, hogy Sikem királya a Kr. e. 14. században az a Labaju volt, aki maga is számos Amarna-levél írójaként a morál és a politikai hűség bajnokának állítja be saját magát, 6 ám aki ugyanakkor Abdi-hepa, jeruzsálemi király leveleiben 7 maga a megtestesült gonosz, aki szembefordul a fáraóval, szövetkezik a habirukkal, sőt talán ő maga is közéjük tartozik. Az egyiptomi Újbirodalom a maga sajátos birodalomalkotási modellje keretében alig-alig állomásoztatott állandó hadsereget Palesztina területén, amely így a kiskirályok egymás elleni harcának anarchiájába süllyedt. Bellum

A regényolvasás (be)vezetése – meseregények az olvasóvá válás folyamatában

2021

Tanulmányunk három rétegéből az elsőben a meseregény műfaji sajátosságait járjuk körbe, majd elemző módon megismerkedünk Kolozsi Angéla Bódog és Szomorilla című művével: elhelyezzük a meseregények típusai között, és röviden megismerjük a történetet. Az írás második részében az olvasóvá nevelésről, ennek eszközeiről és lehetőségeiről szólunk, valamint arról, milyen kihívást jelent, ugyanakkor milyen fontos egy regény közös feldolgozása az alsó tagozaton. Itt lehet olvasni a később bemutatandó drámapedagógiai foglalkozások elemzését. A szöveg harmadik részében pedig a meseregény drámapedagógiai eszközökkel (például néma jelenetek, tulajdonságválogató, mosolyposta, karakterépítés, kötött mondatkezdés, érzelmek kórusa) való órai feldolgozásának menetét mutatjuk be.

Cím nélkül. A konkrét és geometrikus művészet esete a számítógéppel és a valósággal

Információs Társadalom

A Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület Kód és algoritmus. Hommage to Vera Molnár című kiállításának megnyitóján elhangzott beszéd tanulmány-változata művészet és mesterséges intelligencia néhány érintkezési pontját tárgyalja. Legfőbb célja, hogy az "algoritmikus képalkotás" művészi tartalmával és a kortárs folyamatokhoz való illeszkedésével kapcsolatban tegyen újnak tekinthető állításokat.

A határon. Az Én és az Idegen - egy elemzési módszer a holland és a német gyarmati irodalomhoz tartozó XX. századi szerzők, C. W. H. Koch, H. Grimm, M. H. Székely-Lulofs és W. Walraven novellái alapján

2003

Az Én és az Idegen közötti határ, és különösen annak irodalmi megjelenítése képezik ennek az összehasonlító irodalomtudományi értekezésnek a tárgyát. Az elemzések alapjául gyarmati irodalmi munkák szolgálnak. A német Hans Grimm és Carl Koch művei a XX. század első felében íródtak, és ugyanebben az időben keletkeztek Willem Walraven és Madelon Székely-Lulofs holland szerzők novellái is. Az Én és az Idegen jelenségét különböző szempontok alapján elemzem. Vizsgálom jelentőségét egyfelől a gyarmati történelemben és a gyarmati irodalomtörténetben, másfelől bemutatom a jelenség életrajzi vonatkozásait is. Dolgozatom gerincét azonban olyan összehasonlító szövegelemzések alkotják, melyek különböző perspektívából világítják meg az Én és az Idegen problematikáját. Az alkalmazott módszer eltér az eddigi kutatásokban domináns polarizáló, és ezért a probléma bizonyos aspektusait szükségszerűen redukáló eljárásoktól. Az eddigi elemzéseket ugyanis túlnyomórészt egyfajta „igazságkeresés” jellemezte...