Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont (original) (raw)
Related papers
Kaleidoscope history, 2018
The actual free radical research in the Institutes of Applied Chemistry and the Department of Genetics and Plant Breeding of Horticultural Sciences of the Faculty of Food Sciences at the Szent István University dates back to 1996. Initially, the research was limited biotic and abiotic stress effects, in order to determin activity changes of endogenous compounds and stress enzymes in specific horticultural plants. Afterwards, through a wide variety of horticultural plants we explored the differences between species and varieties by their valuable endogenous compounds, antioxidant capacity and health protection effect.
Heinrich Hentzi, a budavári Leonidász
2013
A svájci származású, debreceni születésű Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy 1848-1849-es magyarországi pályafutása-ha hihetünk a szakirodalomnak-alapvetően kudarc volt: a gondjára bízott egyik erődöt, Péterváradot sikertelenül próbálta a szerb felkelők kezére játszani; a másikat, az erődnek csak nagy jóindulattal nevezhető Buda várát pedig minden kitartása és hősiessége ellenére sem tudta megvédeni Görgei hadseregével szemben. Svájci származás, debreceni születés 1 Heinrich Hentzi von Arthurm egy svájci eredetű család saljaként 1785. október 24-én született Debrecenben. Nagyapja, Samuel Hentzi Bernben 1740-ben összeesküvést szőtt a városi tanács ellen, amiért száműzték, de rövidesen visszatérhetett. Miután azonban újabb összeesküvésbe keveredett, 1749-ben halálra ítélték és kivégezték, családját pedig száműzték. Özvegye, Josephine Korbisch bárónő és gyermekei ezek után a Habsburg Birodalom területén telepedtek le. Apja, Ludwig Hentzi cs. kir. szolgálatba lépett, s az 1. dragonyos ezred ezredeseként fejezte be katonai pályáját. Házasságából két fiú született. Ludwig a császári-királyi hadseregben szolgált, majd nyugállományú századosként az erdélyi Tordán telepedett le. Ő is magyar nőt vett feleségül, Torda város egykori híres főhadnagyának, Osztrovich Józsefnek a lányát, s Orbán Balázs szerint "Tordára telepedvén, testestől-lelkestől derék magyar emberré vált". 1848 novemberétől a város térparancsnoka volt, s személyes fellépésével több ízben is megmentette a várost a román felkelőcsapatok pusztításaitól. Orbán szerint "Tordán még most is áldva említik mint Torda egyik legnagyobb jóltevőj ének nevét". 2 Heinrich 1804-ben került hadapródként a cs. kir. mérnökkarba. 1804. szeptember 1jétől 1805. augusztus 31-ig a bécsi mérnökkari akadémián tanult Bourgois tábornok parancsnoksága alatt. 1805. szeptember l-jén nevezték ki főhadnaggyá, s 1806. július 31-éig a morvaországi Olmützben szolgált Ocrini tábornok alatt. Itt az erőd franciák általi körülzárolása alkalmával visszaszerzett egy a franciák által elfoglalt élelmiszerszállítmányt. Innen
2016
A családi kapcsolatok reprezentációja Zsindely Sándor: Hegedüs Loránt élete és munkássága című tanulmányában 2 "Az emberiségről szóló leghitelesebb tanulmány maga az ember." Alexander Pope 3 (Id. Scitovsky [1997] 11. o.) Absztrakt Hegedüs Loránt (1872-1943) gazdaságpolitikus, pénzügyminiszter, szépíró és publicista, akinek szociológiai és történeti munkái is jelentősek. S jóllehet azon kevesek egyike, aki a két háború közötti politikai, gazdasági és kulturális elitnek is kiemelkedő alakja volt, életútjáról eleddig nem készült teljes körű feldolgozás. Ezt a hiányt igyekszik pótolni az a biográfia, melynek egyik alfejezete a következő tanulmány. Ez az írás Hegedüs családi-rokoni kapcsolatait mutatja be, Ifj. Zsindely Sándornak (1932-2008), Hegedüs Loránt unokájának a visszaemlékezései alapján. Tanulmányomban abból a premisszából indulok ki, hogy az egyén életútját jelentősen meghatározza társas környezete, így a családja is. Célom ezért az, hogy megállapítsam, kik tartoztak Hegedüs családi hálózatához, s ismertessem a köztük lévő kapcsolatokat. A tanulmány különlegessége, egyben időszerűsége az, hogy olyan, a szakma számára eddig ismeretlen primer forrást dolgoz fel, amelynek szerzőjét és írásait Bekker Zsuzsa jól ismerte. Loránt Hegedüs (1872-1943) was an economic policy maker, minister of finance, belletrist and publicist whose works on sociology and history are also of significance. Although he was one of the few outstanding figures of the political, economic and cultural elite in the interwar period, his life has not been dealt with in a full and detailed manner so far. The biography one chapter of which is this study article aims to make up for this lack. This article describes the family relations of Hegedüs based on the memoires of Sándor Zsindely, Junior (1932-2008), who was the grandson of Loránt Hegedüs. My starting point is the premise that the life of an individual is notably determined by his social environment thus also by his family. Consequently, my aim is to establish who belonged to his family network and to describe the relationships among them. I process a primary source which has been unknown for the profession so far but whose writer and contents was well-known for Zsuzsa Bekker; it makes this article special and topical. *Ezúton köszönöm Lazáry (Zsindely) Zsuzsannának, hogy rendelkezésemre bocsátotta bátyja, Zsindely Sándor visszaemlékezését; Hild Mártának, hogy segített feltárni Bekker Zsuzsa és Zsindely Sándor szakmai kapcsolatának eredetét, Agora Zsuzsannának, Bálint Ágnesnek a szakmai inspirációkat és Harsányi Ivánnak a hasznos tanácsokat. Bevezető Miért írnak és mesélnek az emberek az életükről? A pszichológusok szerint azért, hogy értelmet adjanak mindannak, ami velük történt, voltaképp magának az életnek. Hiszen, mint mondják, az élet nem valami eleve adott dolog (Bruner [1987] 13. o. Id. László [1987] 4. o.).
Adalékok a Csehszlovák Köztársaság magyar nyelvű siketoktatás-történetéhez
Eruditio - Educatio, 2021
In this study we present the educational-historical data of the only institute for the Deaf operating in the Czechoslovak Republic, in Komárom (Komárno), between 1920 and 1938. By 1918 a unified deaf education network had been established in the territory of historical Hungary in the Austro-Hungarian Monarchy where 16 institutes for the Deaf were run, covering the entire area of the country. Out of these, three were located in Upper Hungary (Felvidék): in Jolsva (Jelšava), in Körmöcbánya (Kremnica) and in Pozsony (Bratislava); in the Carpathian region, school-age deaf learners were expected in an institute for the Deaf in Ungvár (Uzhhorod). This system disintegrated with the Trianon Peace Treaty. The institutes located at Pozsony (Bratislava), Körmöcbánya (Kremnica), Jolsva (Jelšava) and Ungvár (Uzhhorod) became organisations located in the Czechoslovak Republic from the former Hungarian institutes for the Deaf. A Hungarian-language, newly established school for the Deaf was run in Komárom (Komárno) between 1920 and 1938 in the territory of the Czechoslovak Republic. After the First Vienna Award, the aforementioned institute for the Deaf was moved to Losonc (Lučenec). While researching the history of the Hungarian-language Institute for the Deaf of Komárom (Komárno), it turned out that the sources referring to operation and history (statistics, archive, library, press history) are scanty, I therefore used the term addenda in the title.
A zágrábi rajzfilmes iskola ideológiai körképe
Apertúra, 2022
A zágrábi rajzfilmes iskola ideológiai körképe Absztrakt A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a Zágrábi Animációs Filmiskola három filmjének példáján keresztül átfogó szemlélettel illusztrálja a világ körképszerű percepcióját. Az iskola kezdetben elsősorban az ideológia szférájához kötődött, majd fokozatosan esztétikai elveket kezdett követni. A jugoszláv társadalom szociológiai és történelmi körülményei a második világháború után egy illúziós, "mindenre kiterjedő szemlélet" megjelenését idézték elő a zágrábi animációs film szerzőiben. Számos filmjükben egy fókuszpontúnak tűnő pozícióból, vagy egyszerűen egy ideológiai üvegkupola mögül készítettek panorámaképet egy blokkokra osztott világ közepén. A zágrábi stúdióban az 1950-es évek vége és az 1980-as évek eleje között létrejött művek hatalmas nemzetközi sikerét és objektív értékét főként a cellanimációs technológiában történő maszterelésnek és a stilizált mozgásnak köszönhették. A tanulmány szerint azonban ez a karikatúratechnikákkal megvalósított hatékony globális metaforáknak, a hidegvérűen felosztott világ leegyszerűsítően sematikus bemutatásának volt köszönhető, ugyanakkor egy ideológiai és politikai diskurzus pozíciójából eredő ideológiai szatírának is, amelyet az "üvegkupola" alatt "titoizmusnak" neveztek. A szocialista társadalmak hataloméhsége és kapitalista társadalmak pénzhajhászata, valamint a mindent elpusztító konfliktusok állandó veszélye képezte a jugoszláv animációs humor uralkodó témáit az összes formában. Különösen azok az animációs filmkészítők voltak hajlamosak ezt alkalmazni, akik "mindenre kiterjedő szemléletükkel" igyekeztek átfogni koruk világának "körképét". Metaforáik szatirikus módon mutattak be a hidegháború időszakának néhány meghatározó jelenségét-a fegyverkezési versenyt, a kicsik és szegények egyenlőtlenségét, a környezetszennyezést, a kortárs ember elidegenedését a betondzsungelben-, és ezek a globális metaforák kortársaik jövővel kapcsolatos félelmeinek élénk szemléltetéseként funkcionáltak. A szerző előbb A nagygyűlés (Veliki miting. Walter és Norbert Neugebauer, 1951) című filmet vizsgálja, melyet Disney-köntösbe öltöztetett szocialista realizmusként értelmez, majd a