Vér, szex és az istennő picsája. Két történelmi sorozat: Róma; Spartacus: Vér és homok. = ECloga, 9. (2013. április) 62-66. (original) (raw)

Istenek és hősök ábrázolása Giovanni Boccaccio Genealogia deorum gentilium című művében

2015

Petrarcával való találkozásáig az általam csak címszavakban vázolt eseményeken kívül egy dolgot emelnék még ki: ez pedig Boccaccio stílusának egyik jellemzője. Battaglia Ricci hívja fel a figyelmet arra, hogy Boccaccio írásaira, elsősorban persze a Decameron novelláira nagy hatással vannak a korai nápolyi évek. Ezek igen gazdagnak mondhatóak mind érzelmi, emberi, mind pedig kulturális szempontból, mivel Boccaccio kereskedői tevékenysége folytán sokféle emberrel találkozott (kereskedőkkel, tengerészekkel, kalandorokkal, nemes és egyszerű emberekkel), és így különböző emberi és társadalmi vonásokat, jellemeket, viselkedési módokat volt alkalma megismerni. Hasonlóképpen hatással voltak ezek az évek stílusára is, a kereskedelem ugyanis nagy figyelmet, pontosságot és aprólékosságot igényel. Az előző megállapítások nyilván inkább a novellaíró Boccaccióra vonatkoztathatóak, az utóbbi viszont (aprólékosság), mint később látni fogjuk, akár a Genealogia hasznára is lehetett. (Storia della letteratura p. 737.) 7 Ikerpárja ("opera gemella") Petrarca De viris illustribus című művének. (a továbbiakra is l. többek között Cesare Segre-Clelia Martignoni:

Szeretet és szenvedés a kortárs operában és a barokk passióban

Egy operaszerű passió és egy passiószerű opera egymásraolvasásának chiazmusában Isten művei (opera) egyedül a kereszt és a szenvedés által (per crucem et per passionem), önmaguk ellentétében (sub contrario specie) válhatnak hozzáférhetővé. A kereszt testbe íródó tapasztalata azonban nem történet – az önmagáról való beszéd ellehetetlenítése révén olyan nem-narratológiát igényel önmaga elbeszélésére, mely csak egy, kereszt előtti/mögötti valóság már érvénytelenített nyelvén szólalhat meg. Miről tehet tanúbizonyságot a Máté-passió és a Hálátlan dögök keresztalakzata, ha az azt leíró nyelvet a kereszt eseménye folyton érvényteleníti? Ha a tanúság egy távolléten, egy idegenné vált testen alapszik, szétroncsolva ezáltal a jelenlét, a tanú önazonosságát? Milyen seb rajzolódik ki a beáramló sztázis, anarratív halál által a saját testen, amelyet a passiónak és operának folyton hordoznia kell?