Kádár Edit--Németh Boglárka: A nyelvtani középfok atenuatív használata a magyarban. (original) (raw)

2020, Kenesei István – Dékány Éva – Halm Tamás – Surányi Balázs (szerk.): Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből (ÁNyT 33.)

A tanulmány célja megvizsgálni, hogy mennyire főnévi a magyar főnévi igenév, kiegészítve Farkas jelen kötetbeli elemzését arra vonatkozóan, hogy mennyire igei. Maga a hagyományos besorolás-"főnévi igenév"-kiindulópontként mindenképpen elfogadható, hiszen a-n(i) képző adott alakjai igére tapadnak, mondatbeli eloszlása pedig főnévi szerkezetekével egyezik meg. Alberti-Farkas (2018, 196) alapján hat tulajdonság értékelésére alapítom a főnévi karakter kimutatását; amelyek közül csak egyetlen teljesül ("van birtokosi argumentum"), és az is csak a személyragozott típusban, elméletfüggő érvrendszer alapján. Ugyanakkor egy elvontabb nézőpontból a magyar főnévi igenév további három tulajdonságra nézve mutat érdemi főnéviséget.