Magyarország szerepvállalása az Európai Unió biztonság- és védelempolitikájában (Hungary and the CSDP) (original) (raw)

2014

In: Tálas Péter, Csiki Tamás (ed.): Magyar Biztonságpolitika 1989–2014 (Hungarian Security Policy 1989-2014), Bp., SVKI, pp. 73-92. Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, 2014. http://europavarietas.org/svkk\_csds 2014-ben szimbolikus évfordulók sora – a rendszerváltozás óta eltelt 25 év, NATO-tagságunk 15 és EU-tagságunk 10 éve – kínálja az alkalmat, hogy visszatekintve értékeljünk. Tanulmánykötetünk a magyar biztonságpolitika negyedszázadát fogja át, egy olyan korszakot, amikor három stratégiai jelen- tőségű töréspontot láthattunk, illetve láthatunk, amelyek mindegyike alapvető újragondolásra, átérté- kelésre és átalakításra késztette a biztonság- és védelempolitika döntéshozóit. Az első ilyen töréspont értelemszerűen maga a rendszerváltozás korszaka, a hidegháború és a bipoláris világrend vége, amely a magyar védelempolitika számára a szovjet tömbből való kilépést és a külpolitikai szuverenitás visz- szanyerését jelentette, minden tekintetben gyökeresen megváltoztatva a fegyveres erőket. A második töréspont Magyarország sikeres euroatlanti integrációja volt, aminek nyomán egy a korábbitól lénye- gesen eltérő szövetségi rendszerbe történő betagozódás ment végbe, ismételten a feladatok és képessé- gek új rendszerét alakítva ki a Magyar Honvédségben. Végül jelenleg ilyen alapvető változásokat gene- ráló eseményegyüttest vélünk felfedezni az elmúlt években, kezdve a 2008-as gazdasági válság drasz- tikus forráscsökkentő hatásával, majd folytatva az „arab tavasz” eseményeivel, és – egyelőre – zárva a 2014-es ukrán válsággal. A kötetbe gyűjtött tanulmányok szerzői arra vállalkoztak, hogy e 25 év stratégiai folyamatait mutas- sák be, értelmezzék és értékeljék különböző metszetekben. Így Tálas Péter bevezető tanulmánya azokat a lehetséges elemzési szempontokat veszi sorra, amelyek mentén vizsgálódnunk érdemes, ha meg kí- vánjuk érteni a magyar biztonság- és védelempolitika folyamatait, amelyeknek a mozgatórugóit Csiki Tamással készített elemzésükben a legtágabb keretbe, a stratégiai kultúra keretrendszerébe ágyaznak be. Berzsenyi Dániel és Szabó I. László az átalakulás folyamatait belülről, a védelmi szektor egyes intéz- ményi elemeinek, funkcionális szektorának átalakulásán keresztül mutatja be; Csiki Tamás a védelmi ipar nehézségeit tekinti át; míg Varga Gergely a NATO, Türke András az Európai Unió, Németh Ben- ce pedig a regionális közép-európai együttműködések keretében megjelenő magyar érdekeket, szerep- vállalást és elért eredményeket vizsgálja. A kötetet – melyet tematikusan még számos elemmel bővít- hetnénk – Szenes Zoltánnak a Magyar Honvédség nemzetközi szerepvállalása fejlődését áttekintő ta- nulmánya zárja, amely a bemutatott folyamatok gyakorlati leképezését adja, hiszen a biztonságpolitika átalakulásának eredményességét leginkább a haderőn, annak cselekvési képességén mérhetjük le. Szerzőink elemzők, akik a napi politikától távolabb helyezkedve, kutatói szabadságukkal élve szaba- don szólhatnak az elmúlt 25 év vitáiról, dilemmáiról, eredményeiről és kudarcairól egyaránt. Kötetünk kifejezett célja, hogy tapasztalat-feldolgozásra ösztönözzön, s ne csupán mérleget vonjon két és fél év- tized távlatából, hanem egy kutatási, tananyag-fejlesztési folyamat első eredménye legyen. A szakpo- litikai apparátusban és a Magyar Honvédség egységeinél egyaránt azt látjuk, hogy az „intézményi me- mória” csupán rövid és középtávra terjed ki, a legfontosabb tapasztalatokat ezen az időtávon kell ösz- szegyűjtenünk és rögzítenünk. Bízunk benne, hogy a tanulmánykötet folytatásaként e tapasztalat-fel- dolgozásra szélesebb körben is igény és szándék mutatkozik majd. Annál is inkább, mert 2014-et nemcsak az elmúlt negyedszázad zárásaként, hanem a jövőre nézve is szimbolikus határvonalnak látjuk: a pénzügyi-gazdasági válság fennálló hatásai, a még folytatódó uk- rán válság, az afganisztáni szerepvállalás döntő részének lezárása mind arra késztetnek, hogy ne csu- pán az elmúlt évek tapasztalatait összegezzük, hanem tudatosan tervezzük a következő évtized magyar védelempolitikájának irányát, hangsúlyait. E munka kereteinek egyes elemeihez kínál hátteret kötetünk. A szerkesztők