Jövőkép Majakovszkij költészetében (original) (raw)
Related papers
A nő- és gyermekábrázolások pedagógiai háttere Dosztojevszkij regényeiben és Az Író Naplójában
A Női dimenzió
A tanulmány Dosztojevszkij gyermek- és nőábrázolásának legfontosabb sajátosságait vizsgálja. A szerző igyekszik rámutatni az adott korszak ambivalens jelenségeire, melyek befolyást gyakoroltak a nevelésre, továbbá az író világában látensen mindig jelen levő evangéliumi ideál érvényesülésére. A Dosztojevszkij-szakirodalomban viszonylag kevés figyelmet kapott az a kérdés, hogy milyen szerepet játszik az író műveiben a nevelés, a civilizációnak ez az egyedi eszköze, mely lehetővé teszi számunkra a „belső ember” fejlesztését, az erkölcsi kiteljesedés alapfeltételét. A tanulmány négy témakörben elemzi a témát: 1. A nevelés témája pozitív értelemben, avagy a fejlődésregény műfajának dosztojevszkiji változatai. 2. A nevelés társadalmi formái Dosztojevszkij műveiben: az iskola mint gyermektársadalom. 3. A gyermekek és a nők mint a regényhősök pártfogoltjai. 4. A nevelés kérdése fonák oldalról: a megrontás, a gyermek vagy a fiatal lány tönkretétele Dosztojevszkij regényeiben – avagy az „anti...
Felvilágosodás és nemzeti megújulás a kárpátaljai ruszin kultúrában
Magyar Filozófiai Szemle [“Hungarian Philosophical Review”] ISSN 0025.0090 , 1996
VOIGT Vilmos az ENNEK a tanulmánynak a témájából írt kandidátusi dolgozatot kifigurázta, kigúnyolta, 2002-ben: AZÉRT İS gúnyolta a Szerzőt a védésen a malíciózus Voigt, MERT már İDÉZETTSÉGET tüntetett fel a téziseiben 1999-ben, amit a disszertáció védésén kevesen: Voigt szerint a citáltságot, idézettséget "nálunk nem szokás feltüntetni minősítési eljárásban" -mondta nyilvános akadémiai minősítésen az Akadémia hivatalos eljárásában. Voigt olyan malíciózus nyegleséggel kezelte Szerzőt, mint azt ő többször megtette másokkal is (a Néprajzi Intézetből V.P. barátom és másoktól származó info szerint ő mindig ilyen). V.V: koncepciózus fellépését az is mutatta, hogy kiküldte a védés kezdete előtt az Akadémia Doktori Tanács illetékes munkatársát, aki pedig hivatalból végig ülte volna a védést. Majd az Akadémia Etikai Bizottsága beidézte Voigt V. Urat, merthogy volt mit kivizsgálni, s ott a zártkörű etikai tárgyaláson is énrólam olyan cikiző malíciával beszélt, hogy azt a zárt ülésen jelen lévők egyike nekem utána visszamondta mind. (soha sincsen olyan zárt ülés, ami nem szivárog ki). Huszonkét év után, immár negyedszázad múltán, ugye nem tehető fel az a kérdés, hogy netán buta volt-e még akkor ez a Szerző - aki ma már Camdridge-ben, Londonban, Leedsben, Bloomingtonban, Stockholmban, Jyväskyläben, Tartuban, Columbusban (Ohio), Seattle-ben (Washington), Vilniusban, Varsóban, Kijevben személyesen, illetve az utóbbi évek Zoom-konferenciáival Melbourne-ben (Ausztrália), Montrealban, Philadelphiaban (Pennsylvania), Chicagoban, stb. tartott előadásokat, amiket per-review bírálatokkal fogadtak el. DE: de BİZONYÍTÉK, hogy már évtizedekkel azelőtt, 1996-ban ezt a tanulmányt publikálta Szerző, minősített akadémiai folyóiratban. Az nem TUDOMÁNYOS KÉRDÉS tehát, hogy vajon buta volt-e Szerző, hogy a Méltóságos Tudományos Akadémia Épületében a nyegle gúnyolódó Voigt az ő közismerten csipkelődő modorában elkaszálta? Még az analfabéta hátrányos helyzetű putrisokkal SEM szabad komolytalanul beszélni! Az nem PC. That is NOT politically correct. -- Newton, a Nagy Isaac Newton a Royal Society ülésén megtiltotta, hogy bárki formális komolyság és az emberi méltóság tisztelete nélkül beszéljen! <--> De Voigt Vilmos NEM egy İsaac Newton. De nem ám. Pláne, ha Szerző már HiVATKOZÁSOKKAL indult a védésen, 2002-ben, évtizedes publikációs jegyzékkel, amiket citáltak, azaz idéztek, hivatkoztak. Szerző már idősödő, sőt súlyosan szívbeteg, ezért ÉLETE ÁRÁN IS KÖVETELI, hogy a nyegle V.V. az egész élete malíciózus pofátlanáságát MiNDAZOKANK hatékonyan kárpótolja, akikkel fennsőbbségesen lekezelő volt. Követelem. Vita nincs: ez kinyilatkoztatás. Aki V.V. védelmére kel, AZ is érezze magát kárpótlásra kötelezettnek.
A Munkácsi Eparchia 1775-ben készített sematizmusa - Schematizmus Mukačevskej diecézy z roku 1775
A Munkácsi Eparchia 1775-ben készített sematizmusa - Schematizmus Mukačevskej diecézy z roku 1775, 2022
Unionism presents a unique form of recatholization represented by the Hungarian residents of the Greek rite. Significant support in the history of recatholization of the northeastern region of Hungary is provided by the clergy after the oath of loyalty from the year 1646. The history of this local parish exhibits how the ceremonial entity gradually started to dictate the trend in the evolution of the catholic church, culminating in the independent diocese of the Greek rite in Hungary. The first part is focusing on the time period from the year 1608 until the period of the erigation of the Mukachevo eparchy. It is a period of religious conflicts which furthermore impacted the development of the Greek rite in Hungary and the following consolidation of the relations in the 18th century. In the first decades of the 17th century, some presbyters entered a personal union with the Catholic church, which in turn caused a gradual convergence and creation of stronger ties amongst the two rites. Initially, this happened via the oath of loyalty in Krásny Brod (1612), later repeated, without the knowledge of the first one, in Uzhorod (1646). The difference between these two were the reasons for their existence - while the first oath was the result of a constantly strengthening recatholization, the second one reacted to the calvinization of the Greek rite. Subsequently, the Uniates underwent a consolidation evolution and due to the sufficient number of presbyters managed to be the support of the Catholic church in the 18th century. The disagreements between the bishop in Jager and the vicar in Mukachevo caused tension which was ended by the separation and (re-)erigation of the Mukachevo diocese. The following parts look at the information about the liturgical calendar and its growth in the 18th century. Schematism and the liturgical calendar are as interconnected today as they were in the past. That is the reason for the presence of the growth of schematism in the Mukachevo diocese as well as the problematic of the schematism of other Hungarian dioceses. These areas create a yet unmapped part of the history of Greco Catholics in Hungary and the problematic of schematism appears promising for further research. Since the book is containing a diplomatic transcript of schematism from the year 1775, there is also a chapter comprised of the internal and external criticism of the source. This information serves as an aid for the reader to navigate the source and understand the included context. The last part is composed of appendices. Amongst the appendices, there is a transcript of a schematism from the year 1775, which is the first schematism of the erigated diocese, as well as the chosen sources complementing the conceptually preceding chapters.
1996
A bevezetőben a címhez fűznék megjegyzéseket, az első a beharangozott Karinthy-kép újszerűségére vonatkozik. Ezen mindössze egy újabbat értek, egyet a lehetségesek közül. Másodikként az irányhatározóval foglalkozom. Ez a beszélő helye s egyben megjelenülésének módja. Mint viszonyfogalom nem rendelkezik meghatározott jelentéssel, azaz a beszélő az elmozdulásban van. Lássuk, honnan, merre. A Karinthy-szöveg monologikusként mutatta fel azt a megközelítésmódot, amelyet rákérdezés nélkül, adottként vettem át (a pozitivizmus történetiség-felfogásának és a műimmanens értelmezésnek egy nem szerencsés keverékére gondolok). Ezek után megkerülhetetlennek tűnik, hogy a lehetőség szerint adott diskurzusok szövevényében a magam horizontját körvonalazzam. Mindezt azért, hogy azután párbeszédbe bocsátkozván a szövegekkel, az ebben a horizontban megmutatkozó irodalomértés hazárdírozhassa önnön létét. A Karinthy recepció számomra hozzáférhető anyaga konszenzusra jut abban, hogy a Karinthy-fenomén problematikus. Ha tipizálom az erre adott befogadói válaszokat, két alternatívát lehet elkülönítenem. Egyik esetben ez az egyébként meglehetősen ködös terminus a távolítást szolgálja, mintegy visszaruházván a felelősséget post mortem a szerzőre. A gesztus a magyar kritikai tudat működése vonatkozásában jelentéses. Szilágyi Márton gondolatára szeretnék utalni, aki szerint ebben a berekben még mindig nincs státusza az önmagára reflektálásnak. Másik alternatívaként e problémát a kritika feladata megoldani. A feladat a kritikai diskurzus kifejeződés szintjén úgy merül fel, mint ami a szerző érdekeit szolgálja. A töredékesség és ennek vari