Abstract Research Papers - Academia.edu (original) (raw)

Bartl József művészete a magyar művészettörténet egyik legtöbbet vitatott, többszólamú, polemikus időszakában, az 1950-es - 60-as években bontakozott ki. Első tájékozódó lépéseire, igazodási pontjainak keresésére, értékelveinek meghatározására a politikai ideológiával átitatott pártállami rendszerben került sor. Valóság és látszat között talán ebben az időszakban volt legnagyobb a szakadék, a hivatalos művészet és a „második nyilvánosság” élesen elkülönült egymástól.
Indíttatása, választott mesterei és szellemi mentorai (Bálint Endre, Korniss Dezső), igazodási pontjai és alkotó közege (Európai Iskola, Szentendrei Régi Művésztelep), baráti kapcsolatai (Major János, Kovásznai György), sőt néhány, a Zuglói körrel és a neoavantgárd képviselőivel közös kiállítás a hatvanas években jelentkező újító nemzedékhez kapcsolja. Hangnemét, festői stílusát tekintve távol állt tőle a harcos attitűd, a radikalizmus. Inkább az egyéni utakat csendesen, a magánszférába visszavonultan kereső alkotóként jellemezhető, aki kitartó következetességgel építette szentendrei konstruktív, geometrikus hagyományokra alapozott, egyéni hangú életművét.
József Bartl’s art evolved in the most controversial, polyphonic and polemical period of Hungarian art history, in the 1950s and 60s. Consequently, he took his first steps for orientation, searched for his points of reference and defined his principles of value in the party-state system of this period, which pursued an unsettled, despotic, totalitarian cultural policy impregnated with political ideology. Perhaps the chasm between reality and appearance was the widest in this era. Official art and the ’second public sphere’ were definitely separated.
Due to his motivation, chosen masters and intellectual mentors (Endre Bálint, Dezső Korniss), his points of orientation, creative environment (European School, the Old Colony of Artists of Szentendre), friends (János Major, György Kovásznai) and some common exhibitions with the Zugló Circle (Road 1966) and the representatives of the neo-avant-garde (Studio ’66), József Bartl was linked to the progressive artists of the era, the vanguard artists emerging in the 1960s. However, we cannot find him among the members of the IPARTERV (Industrial Plan) generation or the self-organised groups of neo-avant-garde (Studio ’66). His art was not influenced by the progressive trends of the era, including gesture painting, abstract expressionism, op art, surnaturalism, pop art, hyperrealism and informel.