Central European Dissidence Research Papers (original) (raw)

Abstract in English: The article analyses the history of the Budapest City Beautification Society (Budapesti Városszépítő Egyesület), established in 1983 and later renamed as Budapest Urban Heritage Protection Society (Budapesti... more

Abstract in English:

The article analyses the history of the Budapest City Beautification Society (Budapesti Városszépítő Egyesület), established in 1983 and later renamed as Budapest Urban Heritage Protection Society (Budapesti Városvédő Egyesület), from the beginnings to 1990, placing it into the cultural and political context of the 1980s, the last decade of state socialism in Hungary.

The activities of the society are interpreted as early civil activism. Although the members of the group were not expressly in opposition to the governments of the party state, they were highly critical of the urban planning and heritage management practices of the state socialist regime. The values which the Budapest City Beautification Society subscribed to and propagated, their efforts to preserve landmarks at risk, and the message conveyed by their publications did in many respects push the boundaries of the regime’s tolerance. At the same time, through activities designed to establish civic control and local advocacy, the Society became a model for other civil associations and advocacy groups, and thus indirectly promoted the development of civil society in late Socialist Hungary.

A central question of the article concerns the conditions under which the Budapest City Beautification Society was established and operated later. What kind of conditions were necessary for the foundation of such a society in the early 1980s, and what kind of compromises had to be made by its founders to gain official approval? As for the beginnings, the essay highlights the significance of contemporary mass media: the heritage protection movement was borne out of a popular TV show, Our Grandchildren Will Not See It Any More (Unokáink sem fogják látni), launched in the Hungarian state television in 1981.

In countries of the Eastern Bloc, various other heritage protection associations were founded during the same period. Like its counterparts in neighboring countries, the Budapest City Beautification Society also occupied a place somewhere between civil society and political dissidence. Although the regime did not consider the urban heritage protection movement as a serious political threat, the leading figures and officials of the Society were nonetheless subject to secret surveillance, due primarily to their connections to various dissident movements and groups.

The article is based on interviews with Mihály Ráday, one of the founders of the Budapest City Beautification Society and figurehead of the urban heritage protection movement in Hungary; on episodes of hisTV program launched in the early 1980s; on the City Beautification Society’s printed publications; and on surveillance reports and secret police files about the individuals associated with the Budapest City Beautification Society.

* * *

Abstract in Hungarian:

A tanulmány az 1983-ban megalakult Budapesti Városszépítő Egyesület, későbbi nevén Budapesti Városvédő Egyesület alapításának és tevékenységének történetét elemzi a kezdetektől 1990-ig bezárólag, elhelyezve a mozgalmat az 1980-as évek kulturális és politikai kontextusában.

A szerző az egyesület tevékenységét olyan korai civil aktivizmusként értelmezi, amely, bár nem volt kimondottan ellenzéki, mégis kritikusan viszonyult a szocialista rendszer várospolitikájához, és a veszélyben lévő városképi értékek védelmében kifejtett tevékenysége, vállalt és propagált értékrendje, valamint kiadványainak üzenete, mondanivalója révén sok tekintetben a politikai tűréshatárokat feszegette. Másrészt azáltal, hogy igyekezett kialakítani a civil kontroll és a lakóhelyi érdekérvényesítés gyakorlatát, a Budapesti Városszépítő Egyesület mintául szolgált más civil egyesületek, érdekvédő csoportok számára is, azaz hozzájárult a civil szféra kiépüléséhez a késő Kádár-kori Magyarországon.

A tanulmány egyik központi kérdése az, hogy miért és milyen engedmények árán alakulhatott meg egy ilyen szervezet a kora ’80-as években, és milyen feltételek voltak szükségesek későbbi működéséhez. Az okok és előzmények kapcsán a szerző rámutat egyebek között a korabeli média jelentőségére: az örökségvédő társadalmi mozgalom legfontosabb előzménye és nyilvános fóruma ugyanis egy tévéműsor, az 1981-ben önállósult "Unokáink sem fogják látni" volt.

A keleti blokk országaiban ebben a korszakban számos helyen alakultak különféle csoportok az épített örökség védelmében. Ezekhez hasonlóan a Budapesti Városszépítő Egyesület és a többi hasonló magyarországi szervezet is a civil szféra és a politikai ellenzékiség határmezsgyéjén helyezhető el. A hatalom ezért, bár a jelek szerint önmagában a városvédő mozgalmat nem tekintette a rendszerre veszélyes tényezőnek, annak egyes vezetőit, tisztségviselőit mégis figyelte titkosszolgálati eszközökkel, elsősorban a korabeli ellenzéki irányzatokhoz, csoportosulásokhoz fűződő viszonyuk miatt.

A tanulmány a szerzőnek a mozgalom elindítójával, Ráday Mihállyal készült interjúira, az egykori televízióadások megjelent anyagára (Városvédőbeszédek I-II), valamint az egyesület kiadványainak elemzésére épül, de fontos forrásul szolgálnak azok az akták és titkos jelentések is, melyek az egyesület egyes tagjainak állambiztonsági megfigyelését dokumentálják.