Cloisonné Enamels Research Papers - Academia.edu (original) (raw)

Ebben a részben már nem csak az én meglátásaimat foglalom össze, hanem nagynevű művészettörténészek megállapításait átveszem, azt magyarázom, egészítem ki, és úgy tárom az olvasó elé! Nemsokra rá, amikor a Szent Koronát visszahozták... more

Ebben a részben már nem csak az én meglátásaimat foglalom össze, hanem nagynevű művészettörténészek megállapításait átveszem, azt magyarázom, egészítem ki, és úgy tárom az olvasó elé! Nemsokra rá, amikor a Szent Koronát visszahozták Amerikából, 1982-ben rendeztek egy nagyobb méretű nemzetközi konferenciát a Szent Korona bemutatására, és tudományos megismerésére. Erről a konferenciáról Fülep Ferenc, Kovács Éva, Lovag Zsuzsa egy összefoglalót is összeállított, amely megjelent a MNM kiadásá-ban. Címe: Insignia Regni Hungarie Studien zur Machtsimbolik des mittelalterlichen Ungarn. Németül-talán azért, hogy korlátozzák a nagy érdeklődés mellett, a megérthetőséget is. A meghívottak között szerepelt, David Buckton, a 20. sz. világviszonylatban is a legtöbbet idézett rekeszzo-mánc szakértője a British Múzeum kurátora. Neki sikerült a Szent Koronát közelről alaposan megfigyelnie. Megállapításait a Vorlaufige Ergebnisse einer optischen Untersuchung des Emails der Krone. című írásban foglalta össze. Ő, ebben a részben csak a keresztpánt zománcképeivel foglalkozott. Elsősorban Buckton megállapításait ve-szem sorra, Dr. Sybille Eckenfels-Kunst művészettörténész segítségével. Buckton megállapításai: 1. Zománctechnika: az apostolképek duplalemezes technikával készültek. 2. Hasonlóság az Egbertschreinnel: a keresztpánt zománcképei és az Egbertschrein azonos technikával ké-szültek, és azonos rendszer szerint párosították őket. 3. Limbus (perem). Az apostolképeken részleges limbus található, mint a limburgi Péter-bot zománcle-mezein. 4. Betűk. Az apostolképek zománcbetűs latin felirataihoz hasonló látható a Sion Gospels-könyvfedélen. 5. A sárga szín feltűnően ritka használata egyaránt jellemző a trieri zománcművészetre és a keresztpánt zománcképeire. Az alábbiakban részletesen megvizsgáljuk a fenti megállapításokat. 1. Zománctechnika jellegzetességei: a. A felső vékony lemezt ott, ahol a zománc látható, alakszerűen kivágták. (1. kép) b. Az így keletkezett rácshoz hozzáforrasztottak egy aljzat lemezt. (2. kép) c. Az alsó lemezt ott, ahol a zománc található, lesüllyesztették. (3. kép) d. A süllyesztett rész körvonala párhuzamosan halad a felső lemez kivágott belső élével, 0,3-0,5 milliméterrel beljebb helyezkedik el, mint a felső lemez kivágása. (3. kép) e. A szélen, ahol a zománc kipergett, jól látható a kettős lemez; a 4. képen ezt nyilakkal jeleztük. 1. kép 2. kép 3. kép 4. kép A duplalemezes zománckészítés jellemző volt úgy Nyugat-Európában, mint Bizáncban. mégis egy nagyon fontos különbség jelentkezett a süllyesztési sorrendben. Míg a Nyugat-európai eljárás sorrendje esetében, mint fentebb bemutattuk, előbb a rács és az aljzat összeforrasztása történt meg, ezután következett a süllyesztés, addig Bizáncban, előbb az aljzatlemezre rárajzolták azt a részt, amit süllyeszteni óhajtottak, lesüllyesztették, és csak azután forrasztották egymáshoz a két lemezt. Ebben az esetben nagyon nehéz egyáltalán megállapítani azt, hogy duplalemezes az eljárás. Sokszor azonban a háton az aljlemez nem fedi be teljesen a felső lemezt, így a felismerés a hátoldalról egyszerű lehet. Az alábbiakban a Szent Korona bizánci képein bemutatom, hogy mennyire láthatatlan szemből a kettős lemez 6. kép és néhány árulkodó hibát a zománcképek színéről 5. kép: 5. kép 6. kép