Pilinszky Research Papers - Academia.edu (original) (raw)

Előszó Nemes Nagy Ágnes halálának 25., az Újhold megjelenésének 70., illetve az Újhold-évkönyvek megjelenésének 30. évfordulója alkalmából az MTA-ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport és a Petőfi Irodalmi Múzeum 2016 őszén... more

Előszó

Nemes Nagy Ágnes halálának 25., az Újhold megjelenésének 70., illetve az Újhold-évkönyvek megjelenésének 30. évfordulója alkalmából az MTA-ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport és a Petőfi Irodalmi Múzeum 2016 őszén emlékkonferenciát rendezett. E kötet anyagának gerincét a konferencia előadásainak bővített változatai adják, kiegészülve néhány további tanulmánnyal, levélközléssel és illusztrációval.
Nemes Nagy és az Újhold iránti érdeklődést már önmagában jelezte a kétnapossá bővülő ülésszakra irányuló kiemelt szakmai és tágabb figyelem, amely feltehetően nem független a kutatócsoport elmúlt években megjelent Újhold-kiadványaitól (mások mellett a konferencia egyik szervezőjének, Pataky Adrienn-nek a közreműködésével), illetve a Ferencz Győző szerkesztésében ősszel kiadott Nemes Nagy Ágnes-verseskötettől, amely több tucat, eddig nem ismert verset közölt a költőtől, valamint attól, hogy nemrégiben egy eddig ismeretlen Nemes Nagy-színdarab (Babits szerkesztő úr) is napvilágot látott (lásd Kelevéz Ágnes tanulmányát a kötetben). Elkészült Nemes Nagy verseinek kiadástörténete (Buda Attila), bibliográfiája és verseinek említési mutatója (Z. Urbán Péter) is, s több monográfia jelent meg a költőről az elmúlt néhány évben (e kötet szerzői közül például Hernádi Máriának vagy Lengyel Valériának a tollából).
Miközben a Nemes Nagy Ágnes-kutatás és recepció erősödött az utóbbi évtizedekben, a legtöbb újholdas szerző háttérbe szorult az irodalmi (és főleg az iskolai) kánonban. A konferencia eredményeként kialakuló szakmai eszmecsere, az értelmezésekben testet öltő eltérő olvasásmódok és kérdésfelvetések reményeink szerint a későbbi kutatások intenzitására is hatással lesznek, akár vitaindítóként, akár hivatkozási pontként szolgálva.
A tanulmánykötet pluralitásra törekszik: nem egyetlen szerzőre koncentrál, hanem az irodalomtudományi nézőpontok, valamint a kutatói generációk közül is minél többet kíván megszólaltatni. A szerkesztők azt remélik, hogy a különféle horizontú és metodológiájú írások párbeszéde révén egy, az eddiginél árnyaltabb Újhold-kép rajzolódik ki.
A Nemes Nagy Ágnes műveiről szóló tanulmányok adják a kötet terjedelmileg hangsúlyosabb részét, de emellett szerepelnek Mészöly Miklósról, Ottlik Gézáról, Mándy Ivánról, Pilinszky Jánosról, Lakatos Istvánról vagy Tandori Dezsőről szóló írások is, illetve egy, különféle hatások kimutatására törekvő szövegcsoport, legyen szó a szépírók egymásra tett hatásáról, a kortárs irodalom intertextuális utalásairól vagy film és irodalom összjátékáról.
A kötet érdekessége továbbá két levélközlés, bepillantást nyerünk Mándy Iván és fordítója, John Batki levélváltásába, illetve Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs, valamint Polcz Alaine és Mészöly Miklós levelezésébe is. Reményeink szerint mind a művelt olvasóközönség, mind pedig a szakmai érdeklődés figyelemre méltónak, izgalmasnak találja majd ezt az anyagot.
A PIM Studiolo sorozat, illetve az irodalomtudományi tanulmánygyűjtemények homogén műfajiságától némileg eltér a kötetet záró írás is, amely tárgyleírásokkal járul hozzá a kötet illusztrációs anyagának értelmezéséhez, s egyúttal a későbbi újholdas/ irodalmi kiállításokhoz nyújthat megalapozást.
A Nemes Nagy Ágnesről szóló írások markáns része, mindenekelőtt Kulcsár Szabó Ernő, Mártonffy Marcell, Lőrincz Csongor és Palkó Gábor tanulmányai azt helyezik érdeklődésük középpontjába, vajon miben rejlik Nemes Nagy újítása a 20. század más szerzőihez képest nyelv-, irodalom- és versfelfogás tekintetében. (Bárdos László is Nemes Nagy nyelvfelfogásáról készült előadni az ülésszakon, de nyáron bekövetkezett hirtelen halála miatt csupán az érvelés jelölt hiányával emlékezhetünk rá).
A kötet tanulmányai számos eltérő kérdés felől közelítenek tárgyukhoz. Miféle hagyományt folytat vagy tagad meg Nemes Nagy költészete, versszemlélete, vajon Babitséval és a klasszikus modernség irodalomfelfogásával rokonítható-e, vagy inkább eltávolodik azoktól? A lírai anyagszerűség révén képes-e közelebb jutni a vers testre ható erejének demonstrálásához, vagy talán az erről írott esszéi számottevőbbek-e? Hogyan halad „a vers lényeges összetevői felé”, azon nem-szemantikai, nyelvvel nem kifejezhető, megfoghatatlan, – többféle okból – kimondhatatlan elemeinek mégiscsak nyelvben történő megragadása felé? Milyen lírakoncepció és irodalomfogalom bontakozik ki az esszéiben? Hogyan hat mindez a többi újholdasra, van-e körülhatárolható „újholdasság”, mi köti össze e szerzőket azon túl, hogy „lelki hozzáállásuk”, „szellemi élményeik”, nemzedéki tapasztalataik hasonlóak?
A kötet, amelyben a tanulmányok dialógusba lépnek egymással, többek között ezekre a kérdésekre próbál – nem feltétlen megnyugtató vagy végleges, de minél átgondoltabb – választ adni. Ezáltal, ha nem is válik egyértelművé, de mindenképpen artikuláltabbá tehető, hogy mit jelent az, hogy a vers, illetve a műalkotás „folyékony szobor vagy szilárd szökőkút”.

A szerkesztők