Rovas Paleography Research Papers - Academia.edu (original) (raw)

A diplomamunka témaválasztását egy nemrégiben felfedezett és megfejtett székely-magyar rovásemlék indokolta, amely az eddig ismert rovásemlékekhez képest különleges, mivel a székely jog egy jellegzetes szabályát, a fiúlányság jogintézményét írja le. Az a tény, hogy a XVIII. század utolsó negyedében egy székely ember fontosnak tartotta ennek a szabálynak a rögzítését egy családi bibliában, azt mutatja, hogy ez a szabály különösen fontos lehetett az életében. Az elvégzett vizsgálatok közvetlen célja a rovásemlékben található jogszabály hátterének a megismerése volt. Ugyanakkor ezen a nyomon elindulva a vonatkozó szakirodalomból fokozatosan kibontakozott a székely jog számos jellemzője. A székely jog különlegessége, hogy egyrészről a Magyar Királyság jogának része, másrészről szilárd alapokon álló, a székelységet évszázadokon keresztül védő, önálló jogrendszer.
A székelység nagyon sok kulturális kincset őrzött meg. A székelység származása, történelme és saját írása minden részletében még ma sem tisztázott. Ugyanakkor a székely műveltség, s ennek szerves részét képező jogélet megismerése közelebb vihet bennünket ezen titkok megfejtéséhez is. A székely jog története emlékeztet a római jog történetére. Mindkét esetben a jog nemzeti jog volt, kifejezetten egy adott nemzet, népcsoport megmaradását és napi igényeit szolgálta. Abban is hasonlítanak, hogy mindkét társadalomban a társadalom tagjai egyénként is fontosak voltak. Ebben is meg lehet figyelni a párhuzamot a római polgár joga és a székely ember joga között. A középkorban a székely ember sokkal több joggal rendelkezett, mint a magyar királyság többi alattvalója. Ennek fő oka az, hogy a székelységben megvolt és nagyon erősen élt a közösségi érzés. Tudták, hogy csak akkor tudnak megmaradni és katonai szolgálatukat teljesíteni, ha számíthatnak egymásra. A székely tisztviselőket maguk választották, földjeiket nem a királytól kapták adományul, hanem ősi, eredeti foglalásnak tartották. Már a XII. századtól kimutatható, hogy büszkék voltak érdemeikre és meggyőződésük szerinti hun származásukra. A legjellemzőbb hasonlóság a rómaiak és a székelyek között mégis az, ahogyan a saját jogukra tekintettek: teljesen sajátjuknak tekintették, életük szerves része volt. Sokkal inkább magukénak érezték, mint ahogy általában más országokban ezt lehet tapasztalni. Ennek valószínűleg az egyik oka az, hogy a székelyek mindegyike jelentős jogokkal rendelkezett, és túlnyomó többségük között nem jött létre annyira nagy különbség jogaikban, mint a Magyar Királyság többi részén a nemesek és jobbágyok viszonylatában.
Ez a diplomamunka sem tud választ adni a székelységgel kapcsolatos alapvető kérdésekre. De az a letisztult jogtudat és azonosságtudat, ami a középkori székelyeket jellemezte, a dolgozat szerzője szerint valószínűtlenné teszi, hogy a székelyek teljesen esetlegesen, csak mint a feudalizmustól menekült szabadok jöttek volna létre. A származásukat még homály fedi, de a szerző biztos benne, hogy a székelység múltjából több van benne a székely-magyar rovásírás tulajdonságaiban és a legrégebbi rovásemlékekben, mint amennyit eddig észrevettünk. S így van ez a székely joggal is: a székely jognak valamilyen előtörténete kellett, hogy legyen a legelső okleveles forrásokat megelőzően is.
A Patakfalvi-féle rovásemlék szövege csak hat mondatból áll, így tartalmából csak korlátozott következtetéseket lehet levonni. Az, hogy éppen mit írtak le benne, biztosan esetleges, lehetne más is. Annak azonban jelzésértéke van, hogy éppen azt a jogintézményt, a fiúleányságot rögzítette, ami talán a legtisztábban mutatja a székelyek önállóságát.
A diplomamunka a székelyek történelmének vizsgálatunk szempontjából lényeges tényeit ismerteti, majd a székely jognak az 1555-i Székely Nemzeti Constitutióig tartó és az azt követő története kerül ismertetésre. Ezután a hozománnyal és a lány általi örökléssel kapcsolatos legfontosabb magyar és székely jog szerinti jogintézmények összehasonlítása következik. Az utána következő fejezet a Patakfalvi-féle rovásemléket és latin betűs olvasatát mutatja be. Ezután a fiúlányság jogintézményének részletezése következik, majd a végrendeletekben és falujegyzőkönyvekben rögzített, a faluközösség ítélőszéke előtt folytatott perekben láthatjuk a fiúleányság jogintézményének a gyakorlatban történő érvényesülését. A diplomamunka végül összefoglalással, köszönetnyilvánítással és irodalomjegyzékkel fejeződik be.