Urban society Research Papers - Academia.edu (original) (raw)

Major Cities of East Central Europe from World War II to the 2000s: On the Post-War Roots of Today’s Urban Development Abstract in English: This article was conceived as the introductory article of a thematic bloc. It summarizes the... more

Major Cities of East Central Europe from World War II to the 2000s: On the Post-War Roots of Today’s Urban Development

Abstract in English:

This article was conceived as the introductory article of a thematic bloc. It summarizes the main phenomena of European urban development in the second half of the 20th century, focusing on major cities of East Central Europe. Starting out from a general European context, the author investigates the ways in which Europe-wide urban processes took shape in East Central European metropolises between 1945 and the 2000s and attempts to capture the specific features of the region's cities.

The effects of World War II and its direct as well as indirect political consequences had a significant impact on both the physical and social makeup of East Central European cities after 1945. The differences among today’s cities and their architectural characteristics can often be traced back directly to the war, i.e. to. the varying extent of war damages and to the ways individual cities were reconstructed after the war.
Furthermore, World War II and the immediate post-war years led to a very high degree of societal discontinuity in several parts of East Central Europe. War casualties, the Holocaust, forced migration – flight, deportation, the expulsion of certain ethnic groups, and population exchange – affected several million people and put an end to many cities’ former ethnic, linguistic, denominational, and cultural diversity.

The Soviet system also left a lasting mark on East Central European countries and their major cities after 1945, although not every urban trait commonly attributed to state socialism can be explained solely by Soviet influence. For example, surprising parallels can be found between Western, North-Western and Central Eastern European countries in terms of their application of technocratic urban planning principles, their architecture of new housing estates, or later their universal openness toward the philosophy of urban renewal. At the same time, the housing principles and social policies of state socialist systems had a lasting and still perceivable impact on the metropolises of Central and Eastern Europe. Although spatial inequalities did exist in socialist cities, segregation remained relatively moderate until the political transition of 1989-1990; the immigration of foreigners was also minimal compared to Western Europe and remained limited even decades after the collapse of state socialist regimes.

The establishment of new systems of municipal government, the return to market economy, and the onset of privatization triggered off processes in East Central Europe which unfolded decades later than in Western Europe but with all the more vigour. These processes included suburbanization, deindustrialisation, the crisis and functional transformation of former industrial areas, and the penetration of investment capital into urban politics and the real estate market – phenomena which all posed serious challenges to city- and district-level municipal governments after 1990.

Absztrakt magyarul:

Ez az írás egy tematikus blokk bevezető tanulmányaként íródott. A tanulmány az európai városfejlődés főbb jelenségeit tekinti át a 20. század második felében, Kelet-Közép-Európa nagyvárosait a fókuszba állítva. Az európai kontextusból kiindulva arra keresi a választ, hogy az Európa-szerte jellemző folyamatok mikor milyen formát öltöttek Kelet-Közép-Európa nagyvárosaiban, és miben ragadhatók meg a régió városainak sajátosságai az 1945-től a 2000-es évekig tartó több mint fél évszázad során.

A háború hatásai, közvetlen és közvetett politikai következményei Kelet-Közép-Európa városainak mind fizikai, mind társadalmi arculatát jelentősen befolyásolták az 1945 utáni évtizedekben. A ma általunk ismert különbségeket, városépítészeti sajátosságokat sok esetben közvetlenül a háborúra, a háborús pusztítás városonként eltérő mértékére, illetve az újjáépítés mikéntjére lehet visszavezetni. A második világháború és az azt követő évek Kelet-Közép-Európában sok helyütt igen nagy mértékű társadalmi diszkontinuitáshoz is vezettek. A háborús emberveszteségek, a holokauszt, a kényszermigráció – menekülés, kitelepítés, egyes etnikai csoportok elűzése, illetve a lakosságcsere – sok millió embert érintettek, és számos városban véget vetettek a korábbi etnikai, nyelvi, felekezeti és kulturális sokszínűségnek.

Kelet-Közép-Európa szovjet érdekszférába került országain és azok nagyvárosain tartós nyomott hagyott továbbá a szovjet rendszer. Ugyanakkor számos, a hazai köztudatban a szocializmusnak tulajdonított sajátosság nem vagy nem kizárólag szovjet hatásra bontakozott ki a régió nagyvárosaiban, és meglepő párhuzamok mutathatók ki Nyugat-, Északnyugat- és Kelet-Közép-Európa között például a technokrata várostervezés elveinek alkalmazása, az új lakónegyedek építészete, vagy később a városrehabilitációs gondolat iránti fogékonyság terén. Az államszocialista rendszerek lakás- és társadalompolitikája ugyanakkor erős és máig ható helyi jellegzetességeket eredményezett Közép- és Kelet-Európa nagyvárosaiban. Bár léteztek térbeli társadalmi egyenlőtlenségek, a rendszerváltásig viszonylag mérsékelt volt a szegregáció; a kontinens nyugati felének nagyvárosaihoz képest minimális volt a külföldiek bevándorlása is, sőt, a bevándorlás a rendszerváltást követő évtizedekben is sokkal csekélyebb mértékű maradt, mint Nyugat-Európában.

A rendszerváltás után az új önkormányzati rendszerek létrejötte, a piacgazdasági átalakulás és a privatizáció nyomán Kelet-Közép-Európa nagyvárosaiban több évtizedes késéssel, de annál nagyobb erővel jelentkeztek azok folyamatok, amelyek Nyugat-Európában már évtizedekkel korábban megindultak: például a szuburbanizáció, a dezindusztrializáció, az ipari területek krízise és funkcióváltása, illetve a befektetői tőke behatolása a város- és ingatlanpolitikába – csupa olyan jelenség, mely komoly kihívások elé állította az 1990 utáni városi, illetve kerületi önkormányzatokat.