Barta János (irodalomtörténész) (original) (raw)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Barta János
Született 1901. augusztus 9.[1]Szentes
Elhunyt 1988. április 18. (86 évesen)[1]Debrecen
Állampolgársága magyar[2]
Gyermekei Barta Gábor Barta János
Foglalkozása irodalomtörténész egyetemi oktató
Iskolái Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1923)
Kitüntetései Baumgarten-díj (1935) Baumgarten-díj (1938) Alföld-díj (1978)
Sírhelye Debreceni köztemető
Tudományos pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Tudományos fokozat az irodalomtudományok kandidátusa (1952) az irodalomtudományok doktora (1957)
Szakintézeti tagság Magyar Tudományos Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Barta János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Barta János (Szentes, 1901. augusztus 9.[3] – Debrecen, 1988. április 18.) magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár.

Szülei: Barta Eduárd és Sípos Anna voltak.[3][4]

A szentesi gimnázium után egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, szentesi tudós tanára, Molecz Béla ajánlására Eötvös-kollégistaként magyar-német szakon Horváth János tanítványaként. 1923-ban tanári oklevelet szerzett. Az 1920-as évek második felében a berlini Collegium Hungaricum tagja volt. 1942-ben egyetemi magántanár lett. 1950-ben docens lett a budapesti egyetemen. 1951 őszén megbízták a Kossuth Lajos Tudományegyetem II. számú magyar irodalomtörténeti tanszékének vezetésével professzori rangban. 1952-ben Debrecenbe költözött, az egyetemen a 19. század második fele magyar irodalmának előadója volt. Itt tudományos iskolát is teremtett. 1956-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora lett, majd a Magyar Irodalomtörténeti Intézet igazgatója volt. 1967-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1982-től rendes tagja volt.

Főleg Arany János, Madách Imre, Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Vajda János életpályájáról írt sokat, de Kosztolányi Dezsőről, Babits Mihályról, Ady Endréről, Móricz Zsigmondról éppúgy figyelemre méltót írt, mint a reformkor híres embereiről.

A romantikus Vörösmarty címet viselő tanulmánya 1937-ben megjelent a Nyugatban; ezen kívül az Irodalomtörténet hasábjain jelentek meg írásai.

Klaniczay Tiborral szerkesztette a Magyar irodalmi szöveggyűjtemény I–II. kötetét, vele magyar irodalmi tankönyvet is írt (1950). 1969-től Vajda János összes művének kritikai kiadását is szerkesztette. A Nemzetközi Lenau Társulat tudományos tanácsának tagja volt.

  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  3. ↑ a b Születési anyakönyvi kivonata
  4. ↑ Parasztfiúból élvonalbeli történész /2010.12.17./. www.szentesinfo.hu. (Hozzáférés: 2019. július 8.)