el – Wikiszótár (original) (raw)

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

Határozószó

el

  1. távolodó irányban.

Igekötő

  1. távolodó irányban.

Névelő

  1. távolodó irányban.

Etimológia

  1. Az ‘elülső rész’ értelmű régi el főnévvel ma formailag azonos, de eredetileg. 'elé' volt - az é irányhatározó raggal bővülve -, majd a végmagánhangzó megrövidült, s végül (a 15.-16. században) lekopott. Eredetének megfelelően jelentése is ‘'előre’' volt, majd kibővült a távolodás, a kezdés, bevégzés stb. jelentéskörével. Lásd még elő. -(Szókincsháló szótár)

Fordítások



Feröeri

Főnév

el sn

  1. áram

Ragozás

n3s Egyes szám
Határozatlan Határozott
Alanyeset el elið
Tárgyeset el elið
Részes eset eli elinum
Birtokos eset els elsins

Szinonimák

  1. ravmagn

Román

Névmás

el

el masculin feminin
nominativ-acuzativ singular el, îl ea, o
plural ei, i, îi ele, le
genitiv-dativ singular lui, i, îi ei, i, îi
plural lor, le, li lor, le, li
  1. ő

További információk

Spanyol

Kiejtés

Névelő

el hn

  1. a, az

Lásd még

További információk

Svéd

Főnév

el kn

  1. elektromosság
  2. villamosság

Török

Főnév

el

  1. kéz