Péter Barta - Academia.edu (original) (raw)

Papers by Péter Barta

Rási Szilvia – Domonkosi Ágnes – T. Litovkina Anna – Nemesi Attila László (szerk.): A humor ösvényein, 2021

A tanulmány első részében röviden összefoglalja az eddigi kutatási eredményeket, különös tekintet... more A tanulmány első részében röviden összefoglalja az eddigi kutatási eredményeket, különös tekintettel a Nemzetközi Folklórlingvisztikai Kutatócsoport által végzett kutatásokra. Ezt követően kiemel két új kutatási területet, amely jövőbeli vizsgálatok tárgyát képezheti. Ide tartozik egyrészt az antiproverbiumok létrejöttét elősegítő nyelvi és kulturális kontextus és ennek változása, másrészt a ferdített közmondások vizuális ábrázolása. A tanulmány utolsó részében kitér egy terminológiai jellegű kérdésre, amely még nyitva áll a parömiológusok előtt, mégpedig: az általunk használt antiproverbium terminus mellett, illetve helyett létezik-e vagy esetleg létrehozható-e egy másik elnevezés, amely még jobban tükrözi és szintetizálja a ferdített közmondásokra jellemző sajátosságokat és funkciókat?

Ördögh Ottó: Ne ölj meg, kérlek!, 2021

Aki ismeri Ördögh Ottó nevét, valószínűleg humoros, parodisztikus írásokat köt hozzá, pl. VIP-Vil... more Aki ismeri Ördögh Ottó nevét, valószínűleg humoros, parodisztikus írásokat köt hozzá, pl. VIP-Világirodalmi paródiák és Sortalanság-Magyar irodalmi paródiák. Esetleg a történelembe átvezető Te is fiam, Caesar?-Humoros életrajzok ismerős az olvasónak. De 15. kötete, a Ne ölj meg kérlek leginkább a filozofikus A kis herceg és Buddhával rokonítható. Ugyanúgy talányos, nehezen megfejthető, ugyanúgy fejlődésregény. Lesznek, akik nem veszik a fáradságot a felfejtésére és a közepe előtt végleg lerakják. Ha megteszik, érdekes gondolatokról maradnak le.

Holdkatlan, 2021

Ördögh Ottó eddig is mesélt: történelemtanárként, gyerekszínészként, előadóművészként és regényír... more Ördögh Ottó eddig is mesélt: történelemtanárként, gyerekszínészként, előadóművészként és regényíróként. Tizenharmadik kötetének a meséje, amely A kis herceg és Buddha címet viseli, azonban merőben új. Maga a történet nem túl bonyolult: hőse, a szerelmében csalódott fiú egy Isten háta mögötti faluban próbál vigasztalódni. Az egyhetesre tervezett ottlét azonban jócskán elhúzódik, s közben egy öregembertől, újdonsült mesterétől új világlátásra tesz szert.
A regény vérszegény cselekményét mozgató két legfontosabb figura az öreg és a fiú: korántsem véletlen, hogy a címben, valamint a felütésben és a zárlatban egyaránt feltűnnek, keretezik az elbeszélt történetet. Rajtuk kívül három másik fontos, virtuális karaktere is van a regénynek: az elefánt, a kis herceg és Buddha. Közülük az elefántot említi legtöbbször a szerző, átlagosan oldalanként egyszer, az elefánt aztán képi formában is felbukkan. A könyvben összesen 647 kép ábrázol elefántot: az elülső és hátsó borítón 11-szer tűnik fel, de magában a könyvben is folyamatosan szerepel: a grafikus rajzolatok a fejlécben folyamatosan fogják közre az oldalszámozást. Mindez pedig azt engedi sejtetni, hogy ennek az állatfigurának a műben emblematikus jelentősége van. A szerző a megmászandó hegyet is az elefánthoz hasonlítja: ezt az analógiát a hasonló alak tálcán kínálja fel. A hegyet éppen ezért Elefánthegynek nevezi el Ördögh-sokat mondó, ahogy az elefánt szeme kezdi el nézni a fiút. Nem véletlenül: Kínában, Indiában az elefánt mindig a boldogság, a bölcsesség jelképe; az ottani hit szerint szerencsét is hoz a felemelt ormányú elefánt, főleg párban-márpedig így ábrázolja a könyv összes képe. Buddha közvetlen módon már ritkábban mutatkozik meg, de latens jelenléte mindvégig áthatja a regényt. A Buddha és az elefánt összeillik, de ha hozzájuk tesszük a kis herceget, akkor elmondhatjuk, hogy a fogalmi háromszögtérben, időben, sőt kulturálisan is egymástól távoli jelenségeket kapcsol össze, folyamatosan váltogatva a valóság és a fikció alakzatait. Az állandósultnak mondható szerepcserék világos jelzései annak, hogy a regényben minden viszonylagos, az ábrázolt minőségek soha nem kötődnek stabilan ugyanahhoz a személyiséghez, a szorongató identitáshiány mélyén a dolgok folyamatos képlékenysége lapul. Így aztán túlságosan is sematikus eljárásnak tűnhetne a fiú és a kis herceg, valamint az öreg és Buddha egymással való, mechanikus azonosítása: az efféle merev kategorizálás aligha tükrözné hitelesen a regény szellemiségét. Hiszen az öreg fiatalkori énje korántsem áll távol a fiúétól, mint ahogy időnként a fiú is Buddha maszkját ölti magára. Az egyes karakterek egymás sziluettjébe való folyamatos áttűnését a narrátori közlések is folyamatosan támogatják. Az öreget hosszú fülcimpája okán egyszer maga a szerző hasonlítja elefánthoz, máskor viszont Buddhához, de maga a fiú is képes saját magát "Buddha-elefántszemmel" nézni. Ugyanakkor-a fiú hajdani szerelmének analógiájára-az öreg olykor "kis hercegnek" nevezi a fiút, aki félálomban előszeretettel azonosul is e mesebeli figurával, máskor viszont egyszerűen csak B 612-es fogolyként aposztrofálja magát. Antoine de Saint-Exupéry művéből, A kis hercegből csupán egyetlen idézet jelenik meg a regényben: "Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan". De Ördögh Ottó művét így is mindvégig belengi a "kis herceg" szelleme, főként a maga folyamatos tudásvágyával. A Saint-Exupéry által gyakran szerepeltetett motívumok tudatos beemelése (sivatag, oázis, rózsák) ugyancsak folyamatos finom fogalmi asszociációt teremt a két mű között.

Acta Ethnographica Hungarica, 2007

Proverbs have never been considered sacrosanct; on the contrary, they have frequently been used a... more Proverbs have never been considered sacrosanct; on the contrary, they have frequently been used as satirical, ironic or humorous comments on a given situation. Wolfgang Mieder has coined the term "Antisprichwort" (anti-proverb) for such deliberate proverb innovations (also known as alterations, mutations, parodies, transformations, variations, wisecracks, fractured proverbs). The focus of this study is on different mechanisms of variation in Anglo-American, German, French, Russian and Hungarian anti-proverbs. The mechanisms discussed and exemplified in the study include replacing a single word, substituting two or more words, changing the second part of the proverb, adding new words, adding literal interpretations, repeating identical or phonetically similar words, mixing two or more proverbs, word-order reversal, rhyme, changing the first part of the proverb, and omission of words.

Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Linguistica, 1989

Hungarológia, 1995

Ce sujet est un choix subjectif. Nous pensons néanmoins pouvoir le justifier par l'utilité de pla... more Ce sujet est un choix subjectif. Nous pensons néanmoins pouvoir le justifier par l'utilité de placer les proverbes français et hongrois dans le matériel européen, ceci pouvant apporter des informations et sur le français, et sur le hongrois.
Ce travail comporte deux volets complémentaires. Le premier est l'examen théorique du proverbe en général. Le deuxième est l'analyse contrastive des proverbes français et hongrois. Malgré de nombreux recueils et certaines études, il reste beaucoup à faire, surtout dans le deuxième domaine. Or, on ne peut progresser dans l'un que grâce aux résultats de l'autre, et vice versa. De même, une solution trouvée d'un côté fait avancer,
indirectement, les recherches dans l'autre. Cet entrelacement représente donc une difficulté et une facilité à la fois.
Notre objectif est de contribuer à la recherche des critères permettant la définition explicite du proverbe, d'indiquer certaines méthodes pertinentes dans l'étude contrastive des proverbes et de les mettre à profit en examinant un certain nombre de proverbes français et hongrois.

Boda-Ujlaky Judit – Barta Zsuzsanna – T. Litovkina Anna – Barta Péter (szerk.): A humor nagyítón keresztül, 2016

A „Tom Swifty” több szempontú elemzése után megállapíthatjuk, hogy a wellerizmusnak nemcsak folyt... more A „Tom Swifty” több szempontú elemzése után megállapíthatjuk, hogy a wellerizmusnak nemcsak folytatása, hanem továbbfejlesztése:
– egyetlen határozószóval összegzi a wellerizmus hagyományosan hosszabb helyzetábrázolását;
– míg a wellerizmus a közlés és a helyzet kapcsolatát/ellentétét csak implicite tartalmazza, addig a „Tom Swifty” a határozószó hangalakjával is utal a vele kapcsolatos/ellentétes közlésre;
– a wellerizmus felfogható a közmondás vagy egyéb bölcsesség paródiájaként; a „Tom Swifty” a maga többszörös játékával még egy lépéssel tovább viszi a wellerizmust a paródia irányában.
Az elemzés arra is rávilágít, hogy a „Tom Swifty”-k a wellerizmus körébe tartoznak.
Habár minden nyelvben létezik szójáték, a wellerizmus csak egyes nyelvekre jellemző, és ugyanez igaz a „Tom Swifty”-re.

European Journal of Humour Research, 2016

Hungarian humour went through significant changes in the 20th century. Though the urban middle-cl... more Hungarian humour went through significant changes in the 20th century. Though the urban middle-class way of living and culture had developed by the early 20th century, they had to coexist all over the country as well as in ethnic Hungarian territories abroad with the traditions of rural culture and folklore until the middle of the century (and, in locked-up areas, till the end of the century). Consequently, Hungarian humour is made up of two important layers of folklore: popular funny stories that have been developing among the peasantry for centuries, and jokes, a genre that emerged from urban oral culture in the last third of the 20th century. The dualism of folk-based and urban culture has been a decisive feature of Hungarian culture during the entire 20th century. Thus the question arises: more than a hundred years later, are there still any fundamental differences between the two types of humour in terms of their ways of thinking or their subject matter, or can we regard Hungarian humour as a unity? In this paper, we compare the thematic categories of popular and urban humour based on the analysis of two large collections. Next, we examine the popularity of major joke categories in Internet sources. Finally, we offer a brief introduction to the contemporary stock of Hungarian jokes by thematic groups.

European Journal of Humour Research, 2016

This special issue of the European Journal of Humour Research (EJHR) grew out of contributions wr... more This special issue of the European Journal of Humour Research (EJHR) grew out of contributions written especially for this volume and partially presented in Slovakia on 14th November 2014 at the International Humour Symposium: A Multiple Perspective Approach to Humour organized at J. Selye University by the Department of Modern Philology, Faculty of Education, J. Selye University; the Department of Translation and Interpreting, Eötvös Loránd University; the International Research Group for Folklore and Linguistics; and Tinta Publishing House.
This issue contains seven articles by fifteen contributors. The fact that five of the seven contributions to this issue are co-authored (and one by as many as seven scholars) can be seen as a positive sign of cooperation in the field of humour research.
Thanks to the multifarious disciplinary affiliations and scholarly interests of the authors, this volume encompasses linguistics and folklore, psychology and psychiatry, communication studies and translation, computer science, and the arts. The volume brings together a wide range of contributions on the genres, forms, and devices of American, Croatian, Hungarian, and English humour, from modified proverbs and puns to jokes, from gelatophobia to the comprehension of humour in a group of schizophrenic patients. Several studies offer insight into the use of humour in various domains of discourse such as literature, translation, the audiovisual media, while other studies draw on computer science, psychology and psychiatry, gender, ethnic, and legal humour.
The seventeen contributors to the volume represent a variety of cultural and linguistic backgrounds. Two contributors (Anna T. Litovkina and Peter Zolczer) are linked to J. Selye University (Slovakia). The overwhelming majority of authors are linguists. Others are psychiatrists and psychologists, folklorists and translators, neurologists and computer scientists.

Eruditio–Educatio, 2014

This special issue of Eruditio–Educatio on Humour in Contemporary Societies contains ten articles... more This special issue of Eruditio–Educatio on Humour in Contemporary Societies contains ten articles and three reviews by twelve contributors. Some authors have contributed to more than one study or review for this issue. The fact that four of the thirteen contributions to this issue are co-authored can be seen as a positive sign of cooperation in the field of humor research.
Thanks to the multifarious disciplinary affiliations and scholarly interests of the authors, this volume encompasses linguistics, literary and communication studies, folklore, sociology, the arts, anthropology, translation, and education. The volume brings together a wide range of contributions on the genres, forms and devices of American, Croatian, Hungarian, Japanese, and Swiss humor, from anti-proverbs to anecdotes, from jokes to folk poetry. Several studies offer insight into the use of humor in various domains of discourse such as literature, translation, the audiovisual media and education, while other studies draw on gender, ethnic, and legal humor. The ten articles of the issue are grouped, perhaps in a somewhat arbitrary fashion, into five parts (Anecdotes and Folk Poetry, Anti-Proverbs, Literature, Jokes, Media and Education). The final part of the issue (Reviews) examines three recent books related to humor, published in Hungary, Poland, and the USA. The issue Humour in Contemporary Societies contains 4 cartoons by the famous Hungarian cartoonist and arts researcher Géza Halász.

Vargha Katalin – T. Litovkina Anna – Barta Zsuzsanna (szerk.): Sokszínű humor. A III. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai, 2013

Tanulmányunkban megvizsgáltuk a magyar nyelvű antiproverbiumok humorának kedvelt eszközeit, minde... more Tanulmányunkban megvizsgáltuk a magyar nyelvű antiproverbiumok humorának kedvelt eszközeit, mindegyiket néhány példával megvilágítva, és ezt összehasonlítottuk az angol, német, francia és orosz nyelvű anyaggal.
Többek között kitértünk a szó- és hangismétlésre. Azt tapasztaltuk, hogy ismétlődhet egy vagy két elem kétszer, háromszor, akár négyszer (vagy ennél is gyakrabban). Az ismétlődő elem lehet kiegészítés, de beléphet egy eredeti közmondásrész helyett is. Az ismétlődés egy különleges alkategóriája a keresztező ismétlés (chiasmus). Megvizsgáltuk a rím megjelenését a ferdített egységben. Anyagunk tanulsága szerint a rímes és nem rímes eredeti közmondásból egyaránt kialakulhat rímes vagy nem rímes antiproverbium. A metaforikus jelleg, éppen, mivel a közmondás jellegzetes vonása, különösen alkalmas a parodizálásra. Számtalan ferdítés a humoros hatást a metaforikus közmondások szó szerint értésével éri el. A szándékos nyelvi vétségeken belül elkülönítettük a helyesírási, morfológiai és szintaktikai jellegűeket. Rávilágítottunk a közmondáspersziflázs neologizmusalkotó képességére. A folklór egyéb területeivel mutat rokonságot a halandzsa, az abszurd szillogizmusok, a közmondások felhasználása találós kérdésekben.
Hangsúlyoznunk kell, hogy a paródia csak akkor hatásos, ha ráismernek mögötte az eredetire. A proverbiumok elferdítése tehát feltételezi a közmondások ismeretét, és az állandó visszautalással élteti azokat. Számos esetben az itt leírt változásoknál több történik: nem pusztán a fenti eljárásokat kombinálják, hanem nagyobb, mélyebb a változás. Az eredeti közmondás struktúráját használják fel, vagy csak szavait, és így alakítanak újszerű közléseket, amelyek hátterében az eredeti mindig felismerhető marad. Amennyiben nem ismerhető fel, úgy nem volt sikeres a közmondásferdítés, és nem beszélhetünk eredményeként antiproverbiumról.

T. Litovkina Anna – Barta Péter – Hidasi Judit (szerk.): A humor dimenziói. A II. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai, 2010

A 2009. szeptember 3. és 4. között megrendezett II. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencián ... more A 2009. szeptember 3. és 4. között megrendezett II. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencián elhangzott mintegy 35 előadásból 19-et választottunk ki; ezek írott változata alkotja a tanulmánykötet törzsanyagát. Ehhez járul a kerekasztalok három résztvevőjével (gyakorló szakemberekkel) készített három interjú, amely szándékunk szerint a humor megjelenésének egészen sajátos területeit (diplomácia, jog és gyermekterápia) érinti.

Daczi Margit – T. Litovkina Anna – Barta Péter (szerk.): Ezerarcú humor. Az I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai, 2008

Ez a tanulmánykötet egyrészt kárpótolni kívánja mindazokat, akik személyesen nem tudtak jelen le... more Ez a tanulmánykötet egyrészt kárpótolni kívánja mindazokat, akik személyesen nem tudtak jelen lenni a tanácskozáson, másrészt a „megmaradó írásban” is rögzíteni szeretné az „elszállt szavakat” minden résztvevő és a téma iránt érdeklődő számára. Ezért a konferencia függelékben olvasható programfüzete mellett szerkesztett formában közöljük a konferencián elhangzott 29 legjobb, legérdekesebb előadást, melyeknek szerzői többéves, esetleg több évtizedes kutatómunkájuk egy-egy szeletét ismertetik meg velünk. Amint az olvasó láthatja, a különböző szakterületek képviselői a legváltozatosabb szempontokból és módszerekkel közelítenek a humorhoz, ehhez a sokféleképp értelmezhető, nyelvi és kulturális közösséget teremtő, megerősítő, felszabadító, gyógyító, olykor csodatévő képességünkhöz.

Anna T. Litovkina – Judit Sollosy – Péter Medgyes – Dorota Brzozowska (eds.): Hungarian Humour , 2012

Three conferences on humour took place in Hungary between 2007 and 2009. They resulted in four vo... more Three conferences on humour took place in Hungary between 2007 and 2009. They resulted in four volumes of proceedings. This chapter aims at presenting both the events and the publications.

Modern Nyelvoktatás , 2009

Tanulmányunkban megvizsgáljuk a magyar nyelvű közmondás-összevonásokat, és ezeket összehasonlítot... more Tanulmányunkban megvizsgáljuk a magyar nyelvű közmondás-összevonásokat, és ezeket összehasonlítottuk az angol, német, francia és orosz nyelvű anyaggal. Szemléltetjük a közmondásvegyülésben leggyakrabban használt proverbiumokat. A következő megállapításokra jutottunk:
A vegyülések nem egy egységes világkép részei, ahogy a ferdítések sem, sőt maguk az eredeti közmondások sem (ezt bizonyítja számtalan, egymással ellentétes tartalmú közmondás léte).
A közmondásferdítés felfogható az intertextualitás megjelenéseképpen, hiszen az antiproverbium mindig utal egy eredeti szövegre. A közmondás-összevonást az intertextualitás minősített esetének is nevezhetnénk, hiszen egyszerre több eredeti frazeológiai egységre utal.
A vegyüléshez felhasznált közmondások sokszor az eredeti formájukban leggyakrabban használt közmondások; úgy tűnik, hogy a vegyüléshez nem a legrövidebb közmondásokat veszik alapul, talán mert azokon nincs elég „fogódzó” ahhoz, hogy a vegyülés során gyakori szűkítés esetén is felismerhetőek maradjanak, de nem is a leghosszabbakat, hiszen a hosszú egységek kombinálása valószínűleg hosszú, tehát nehezebben megjegyezhető és kevésbé frappáns szövegeket eredményezne.
A vegyülések többsége két közmondásból épül fel, de ismerünk olyat, amelyben hét eredeti frazeológiai egység ismerhető fel. Általában az egyik közmondás első felét a másik második felével ötvözik, de néha az egyik vagy mindkét proverbium teljes egészében szerepel a persziflázsban; kivételesen (magyarban és franciában) előfordul, hogy mindkét közmondásból csak a második felet használják fel. A közmondás elsősorban közmondással kombinálódik, de vegyülhet szólással is.
A vizsgálat tehát azt igazolja, hogy a vegyülés során a közmondásnak inkább az első része marad meg (módosított vagy változatlan formában), mint a második. Ez a megállapítás egyrészt egybecseng a szűkítést alkalmazó ferdítésről és a cserét alkalmazó ferdítésről szóló tanulmányok azon eredményével, hogy a közmondások első része stabilabb szegmense a közlésnek, mint a második; másrészt arra utal, hogy a vegyülés és általában a ferdítés vizsgálata értékes eredményekkel gazdagíthatja a közmondásokkal kapcsolatos tudásunkat, ahogy a karikatúra is rávilágít az eredeti modell vonásaira.
Az általánosnak mondható tendenciák feltárása mellett különbségek is kitapinthatóak a vegyülésben a nyelvek között: a magyarban az ikervegyülések, az angolban maguk a vegyülések ritkábban fordulnak elő, mint a többi nyelvben, a francia pedig nagyobb szószámú közmondásokból indul ki a ferdítés során.
Végül kitértünk arra is, hogy az egymást követő közmondások alkothatnak egyfajta abszurd szillogizmust.

Proverbium. Yearbook of International Proverb Scholarship , 2008

This study considers one of the most popular techniques of proverb variation in Anglo-American, G... more This study considers one of the most popular techniques of proverb variation in Anglo-American, German, French, Russian and Hungarian anti-proverbs: the technique of punning. We discuss and exemplify two of the most frequent types of puns in anti-proverbs –paronyms and homonyms – as well as some other types: homophones, splitting of one word into two, merging of two words into one, puns playing upon personal names, linking puns, bilingual puns, double/triple/quadriple puns, and repetitive puns.

Daczi Margit – T. Litovkina Anna – Barta Péter (szerk.): Ezerarcú humor. Az I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai , 2008

Tanulmányunk a szójátékok egyes típusait elemzi, elsősorban magyar antiproverbiumok alapján, de a... more Tanulmányunk a szójátékok egyes típusait elemzi, elsősorban magyar antiproverbiumok alapján, de az eredményeket összehasonlítottuk az angol, német, francia és orosz nyelvű anyaggal.
Először megvizsgáljuk a játékot az idegen nyelvekkel. Az tapasztalható, hogy az anyanyelv általában egy idegen nyelvvel keveredik: ez régen a latin volt, ma leginkább az angol, ritkábban a francia, olasz, német, orosz. Az idegen nyelvű szövegrész kapcsolódhat értelmi vagy hangzásbeli alapon a helyettesített vagy megmaradt eredeti szövegrészhez. A továbbiakban szemügyre vesszük a szóhatár megváltoztatását (mely a franciában különösen kedvelt eszköz, míg a németben ritka). Egy szó két vagy három részre bontása általában más ferdítési móddal kombinálva jelenik meg. Találkozhatni két (vagy három) szó összevonásával is, valamint a szóhatárok áthelyezésével („linking pun”) a szavak számának megtartása mellett.
Az ismétlő szójáték egyaránt mnemotechnikai és stilisztikai eszköz; leginkább a homonímiára és a paronomáziára alapszik. Az eljárás kettőnél többször is ismétlődhet. A dupla (kettős) szójáték az antiproverbium több elemét érinti; gyakrabban épül paronomáziára, mint homonímiára, de a néha egyetlen antiproverbiumban fellelhető mindkét típus. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a különböző nyelvek nagyjából azonos eljárásokat alkalmaznak, de egymástól eltérő módon.

Daczi Margit – T. Litovkina Anna – Barta Péter (szerk.): Ezerarcú humor. Az I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai , 2008

A poliszémia és a homonímia használata terén a vizsgált nyelvek nem mutatnak jelentős különbséget... more A poliszémia és a homonímia használata terén a vizsgált nyelvek nem mutatnak jelentős különbséget. Egyes közmondások, sőt egyes szavak is (pl. meleg) különösen alkalmasak az ilyen típusú szójátékra. A homofónia tekintetében viszonylag jól elkülönülnek a fonetikus és a nem fonetikus írású nyelvek (magyar, német, orosz vs. angol, francia). Az első csoportban csupán néhány német példa hozható fel, míg a másodikban gyakori a proverbiumok ilyen típusú ferdítése. Olyan paródiát nem sikerült találni, ahol a ferdítés alapja a homográfia. A ferdítések fenti módjainak közös vonása, hogy majdnem mindig más átalakítással párosulva fordulnak elő: helyettesítéssel, felcseréléssel, felcserélés és helyettesítés kombinációjával, kiegészítő elemek hozzáadásával, stb.

Daczi Margit – T. Litovkina Anna – Barta Péter (szerk.): Ezerarcú humor. Az I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai , 2008

Tanulmányunkban megvizsgáljuk a magyar antiproverbiumok legkedveltebb szójátéktípusát, a paronomá... more Tanulmányunkban megvizsgáljuk a magyar antiproverbiumok legkedveltebb szójátéktípusát, a paronomáziát, és bemutatjuk e jelenség előfordulását az angol, német, francia és orosz nyelvű anyagban.
A paronomázia jellemzője a szoros fizikai (fonetikai) kapcsolat az eredeti közmondás és ferdített változata között. Nagy gyakoriságának magyarázata a szavak fonetikai holdudvarának gazdagsága. Így egy-egy eredeti közmondásnak a vizsgált nyelvek mindegyikében sikerült fellelni több olyan paronimikus ferdítését, ahol az eredeti szöveg ugyanazon szavát helyettesítik.
A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a különböző nyelvek nagyjából azonos eljárásokat alkalmaznak a paronomázia terén: egy szó cseréje, egy vagy két hang cseréje, betoldása vagy elhagyása, egy hang helyettesítése kettővel, valamint ez utóbbinak a fordítottja. A ferdítés ismert, de kevésbé gyakori módja két hang felcserélése egy szón belül. Produktívnak bizonyul a köznév felcserélése tulajdonnévre (a fordítottja ritka, mert a műfajra jellemző általánosítás ellen hat), valamint a szexualitásra való utalás is.

Rási Szilvia – Domonkosi Ágnes – T. Litovkina Anna – Nemesi Attila László (szerk.): A humor ösvényein, 2021

Ördögh Ottó: Ne ölj meg, kérlek!, 2021

Holdkatlan, 2021

Acta Ethnographica Hungarica, 2007

Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Linguistica, 1989

Hungarológia, 1995

Boda-Ujlaky Judit – Barta Zsuzsanna – T. Litovkina Anna – Barta Péter (szerk.): A humor nagyítón keresztül, 2016

European Journal of Humour Research, 2016

Eruditio–Educatio, 2014

Vargha Katalin – T. Litovkina Anna – Barta Zsuzsanna (szerk.): Sokszínű humor. A III. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai, 2013

T. Litovkina Anna – Barta Péter – Hidasi Judit (szerk.): A humor dimenziói. A II. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai, 2010

Daczi Margit – T. Litovkina Anna – Barta Péter (szerk.): Ezerarcú humor. Az I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai, 2008

Anna T. Litovkina – Judit Sollosy – Péter Medgyes – Dorota Brzozowska (eds.): Hungarian Humour , 2012

Modern Nyelvoktatás , 2009

Proverbium. Yearbook of International Proverb Scholarship , 2008

Daczi Margit – T. Litovkina Anna – Barta Péter (szerk.): Ezerarcú humor. Az I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai , 2008

Iskolakultúra, 1996

A cigány gyereket tanító pedagógus megkönnyítheti mindkettőjük dolgát, ha (valamilyen szinten) me... more A cigány gyereket tanító pedagógus megkönnyítheti mindkettőjük dolgát, ha (valamilyen szinten) megtanul cigányul. Más jellegű kapcsolatba kerül a gyerekkel és a szüleivel: jelzi, hogy egyenrangú félként kezeli őket. Kölcsönösséget remélve, példát mutat a tanulásban.

Üzenő. Pedagógusok, szülők információs folyóirata, 1996

A furcsa cím mögött érdekes könyv rejtőzik: Tanulmányok a cigánygyerekek oktatásáról. Összeállító... more A furcsa cím mögött érdekes könyv rejtőzik: Tanulmányok a cigánygyerekek oktatásáról. Összeállítója és szerkesztője dr. Farkas Endre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kara Neveléstudományi Tanszékének oktatója. Bár pedagógiai témájú írások rnegjelentek már e tárgykörben, tanulmánygyűjtemények alig, s ez a kötet nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is több az eddig külön-külön megjelent írásoknál: egymástól eltérő nézeteket is megszólaltat, így mutat példát a toleranciára. A kötet tárgyilagosságra is törekszik: nem fest rózsaszínű képet cigány honfitársainkól, de még gyermekeikől sem.

Üzenő. Pedagógusok, szülők információs folyóirata, 1996

Az ember ritkán olvasgat nyelvkönyvet, pedagógus sem gyakran. Ha mégis, nyomós okának kell lennie... more Az ember ritkán olvasgat nyelvkönyvet, pedagógus sem gyakran. Ha mégis, nyomós okának kell lennie. Ilyen Orsós Anna beás nyelvkönyve. A beás nyelvet eddig gyakorlatilag csak a magyarországi beás cigányok körében lehetett tanulni. Különlegessége, hogy a román nyelv archaikus, ám ma is éló változata. A beások valószínűleg a múlt század elején, a nyelújítás előtt szakadtak el végleg a román nyelvű tömbtől, de azóta sem alkottak homogén, állandó és összefüggő csoportot. Nyelvi helyzetük a csángóéhoz hasonló, ám a beás nyelv közelebb álI a mai román köznyelvhez, mint a csángó a magyarhoz.

Iskolakultúra, 1997

A közös sors, amelynek bemutatására a kiadvány vállalkozott, a falusi cigányság két nagy csoportj... more A közös sors, amelynek bemutatására a kiadvány vállalkozott, a falusi cigányság két nagy csoportjának: a magyar- és oláhcigányok életmódjával, kulturális hagyományaival, pontosabban ezek töredékeivel foglalkozik. A Romano Kher szervezte néprajzi táborok résztvevőinek gyűjtéseiből válogattak a szerkesztők. A táborok helyszíne az oka, hogy a kötet inkább a tiszántúli és a falusi cigány anyagra helyezi a hangsúlyt. Az életmódjukban, szokásaikban elkülöníthető közösségek közül ezekre koncentráltak. Így sikerült, ha
nem is teljes, de részleteiben igen érdekes ismeretanyagot feltárniuk az említett cigánycsoportok néhol azonos, másutt eltérő hagyományairól, szokásairól, amelyek ma is élnek és hatnak a falusi (sőt városszéli) települések cigány lakosságának hétköznapjaiban.

Amaro Drom, 2000

Mi a találós? Mindannyian tudjuk, de megfogalmazni nehéz. Gondoljunk egy tárgyra, ne mondjuk ki a... more Mi a találós? Mindannyian tudjuk, de megfogalmazni nehéz. Gondoljunk egy tárgyra, ne mondjuk ki a nevét, hanem áruljuk el fő ismertetőjegyeit úgy, hogy egy hozzá hasonló tárgyról beszélünk! Jellegzetesen a közös munka és a szórakozás alkalmával jelenik meg, a mulattatást, a tanítást és a versengést szolgálja. Ezek az alkalmak átalakultak, de a találós megtartotta szerepét és az új viszonyok között is népszerű.

Fordítástudomány, 2017

Ugyan már, mit mondhat egy tolmácstanár? Annyit, mint egy mongol (1) - gondolhatnánk. Főleg a táv... more Ugyan már, mit mondhat egy tolmácstanár? Annyit, mint egy mongol (1) - gondolhatnánk. Főleg a távtolmácsolásról és a távoktatásról. Nos, nem: hasznos, néhol érdekfeszítő információkkal szolgál.
(1) A közismert anekdota szerint jóval 1989 előtt egy budapesti (párt?)rendezvényen minden küldött beszédét rendben tolmácsolták, csak a mongolét nem: a rendezők elfelejtettek mongol szinkrontolmácsolást biztosítani. Amikor a résztvevők már türelmetlenül tekintgettek a kabinok irányába, az egyik tolmács elkezdte tolmácsolni magyarra a beszédet, s ezt a többi fülke rögtön áttette a megfelelő nyelvekre, így szépen lenyugodtak a kedélyek. A szünetben aztán az összes tolmács megrohanta a mongolból tolmácsolt kollégát: "Nem is tudtuk, hogy beszélsz mongolul!". A kolléga szenvtelenül válaszolt: "Ugyan már, mit mondhat egy mongol?"

Magyar Nyelv, 2006

Magyarország annyi parömiográfust és parömiológust adott a világnak, hogy ideje volt kapni egyet.... more Magyarország annyi parömiográfust és parömiológust adott a világnak, hogy ideje volt kapni egyet. Kaptunk is. Litovkina Anna személyében ugyanis orosz anyanyelvű szakember gyűjtötte össze a magyar közmondáskinccsel kapcsolatos tudnivalókat.
Ezt a méretei és tartalma alapján egyaránt impozáns művet talán leginkább lexikonnak nevezhetjük: eligazít alakváltozatok, frekvencia, stílus, jelentés, etimológia, kontextus, szinonimák, antonimák, a hasonló alakú vagy témájú közmondások, végül pedig a közmondással rokon szólások ügyében. Így ez a közmondástár a legigényesebb szótárakkal vetekszik, pedig jóval nehezebb a parömiográfus dolga, mint a lexikográfusé, mivel a proverbiumok jóval összetettebb egységek, mint a lexémák.

Magyar Tudomány, 2011

Ki diszlexiás? Milyen nehézségekkel küzd a diszlexiás a nyelvtanulásban? Egyáltalán tanuljon-e ny... more Ki diszlexiás? Milyen nehézségekkel küzd a diszlexiás a nyelvtanulásban? Egyáltalán tanuljon-e nyelvet? Szerezzen-e nyelvvizsgát? Vagy legyen-e felmentve a tanulás és/vagy az osztályozás és/vagy a nyelvvizsga alól? Ha felmentést kap, az csak az írásbeli, csak a szóbeli vagy mindkét részre vonatkozzék? Ha tanul, milyen módszerrel tegye? Ha osztályozzák, vizsgázik, milyen módon történjék ez? Megannyi kérdés, melyre a válasz éppolyan összetett, mint a könyv címének szavai.

Revue d'Études Françaises, 2000

Qui ne connaît pas De la langue au style ? L'énorme majorité des francisants vivants de Hongrie o... more Qui ne connaît pas De la langue au style ? L'énorme majorité des francisants vivants de Hongrie ont été étudiants de son auteur, Mme Jolán Kelemen - à moins de l'avoir été indirectement, c'est-à-dire par leurs professeurs, eux-mêmes disciples Kelemen. Le matériel du livre et son approche du sujet sont donc présents dans l'enseignement hongrois depuis de longues années. De la langue au style - Éléments de linguistique contrastive français-hongrois réunit des articles traitant divers domaines de la linguistique française. Ces articles ont en commun le regard contrastif non seulement indispensable dans la formation des francisants allophones, mais aussi inéluctable dans une recherche où la linguistique française désire profiter des résultats provenant du contraste avec d'autres langues.

Fordítástudomány, 2016

"Teringettét!" - mondja Jourdain úr Molière Úrhatnám polgárában. "Negyven esztendeje beszélek pró... more "Teringettét!" - mondja Jourdain úr Molière Úrhatnám polgárában. "Negyven esztendeje beszélek prózában, de azt se tudtam, mi az!" Ugyanígy járhat a tolmács a hangidentitásával. Merthogy szükségszerűen van hangidentitása, csak esetleg nem tud róla. Sőt, a helyzet bonyolultabb: több hangidentitást is cserélgethet öntudatlanul. Hangilag át-átvedlik. Furcsa jelenség, ugye? Lehet a fonetika és a prozódia nézőpontjából szemlélni, de a pszichológiáéból is. Ez utóbbit ritkán teszik, mert kevés mű foglalkozik behatóan a tolmácsolás pszichológiájával. A jelen könyv éppen ezt a hiányt pótolja. A hangon kívül a tolmácsolás sok más releváns és érdekes vonását is elemzi a pszichológia nézőpontjából.

Fordítástudomány. Tanulmányok az írásbeli és szóbeli nyelvi közvetítés elmélete, gyakorlata és oktatása témaköréből, 2005

A jelen kötet születése nemzetközi együttműködésnek tudható be. A szerzőkről talán ennyit: T. Lit... more A jelen kötet születése nemzetközi együttműködésnek tudható be. A szerzőkről talán ennyit: T. Litovkina Anna szintén idén magyar közmondásszótárt is jelentetett meg , korábbi írásai közül – hogy más műfaj is képviselve legyen – egy közmondásokkal kapcsolatos egyetemi feladatkönyvet említenénk. Wolfgang Mieder tevékenységéről inkább a számok beszéljenek: 150 könyv (igaz, egyeseknek „csak” a szerkesztője), 355 tanulmány, 109 recenzió, 255 előadás (az egyetemieket nem számolva) – a döntő többségük témája a közmondás.
Kettejükben közös, hogy több nyelvre, azok közmondáskincsére és kultúrájára látnak rá (T. Litovkina Anna: orosz, magyar, angolszász; Wolfgang Mieder: német, angolszász); mindketten foglalkoznak oktatással, kutatással, írással, közmondásgyűjtéssel egyaránt; végül pedig: nyelvészként és folkloristaként közelítik meg az anyagot.
A szerzőpáros művét a következő jelzőkkel minősíthetni: alapos, tudományos, széles látókörű, átfogó. És hiánypótló, hiszen az eddig megjelent magyar nyelvű írások általában nem tanulmányozták a közmondás összes oldalát.

This book is a pioneering comparative monograph of English, German, French, Russian, and Hungaria... more This book is a pioneering comparative monograph of English, German,
French, Russian, and Hungarian anti-proverbs and is based on well-known
proverbs. The introductory chapter reviews the international
scholarship on proverbs and anti-proverbs. It discusses the frequent
occurrence of innovative anti-proverbs and shows which traditional proverbs are particularly suitable for varied anti-proverbs. The remaining
chapters are divided into two large parts. The first emphasizes the formal
features of the alterations (surface structure, morphology, phonology)
used to create anti-proverbs. The second part investigates the functional
features (verbal humor, stylistics, rhetoric) found in anti-proverbs.

Hrisztova-Gotthardt, Hrisztalina – T. Litovkina Anna – Barta Péter – Vargha Katalin: A közmondásferdítések ma: Öt nyelv antiproverbiumainak nyelvészeti vizsgálata. Budapest: Tinta Könyvkiadó., 2018

A közmondásokat valószínűleg azóta ferdítik (azaz változtatják, akár az ellentétükké), mióta csak... more A közmondásokat valószínűleg azóta ferdítik (azaz változtatják, akár az ellentétükké), mióta csak léteznek. Nincs olyan területe az életnek, ahol ne fordulnának elő közmondásferdítések: erről tanúskodnak magánlevelek és filozófiai folyóiratok, nyilvános előadások és prédikációk, dalok és sci-fik, képregények és karikatúrák, reklámok és könyvcímek. Az általuk tárgyalt témák is változatosak: egészség, oktatás, politika, munka, szerelem, szex, pénz, környezetszennyezés stb. Az utóbbi néhány évtizedben azonban alapvető változás történt: a tömegkommunikáció ugrásszerű fejlődésének hatására ezek a ferdítések sokkal gyorsabban terjednek, mint korábban. A jelenség ezért is felkeltette nemcsak a nagyközönség, hanem a nyelvészek és folkloristák érdeklődését. Öt nyelvből (magyarból, angolból, németből, franciából és oroszból) vett példákkal kísérletet teszünk a ferdítési módok összehasonlítására, a ferdítés általános vonásainak meghatározására, az ilyenkor tapasztalt nyelvi humor típusainak osztályozására. Melyek a leggyakrabban ferdített közmondások? Melyek a nemzetközileg legelterjedtebb közmondásferdítések? Mi változik meg a ferdítésben az eredeti közmondáshoz kéŹpest (pl. hang, szó, tagmondat, írásjel)? Hány elem változik meg ezekből? Hol találhatók a megváltozott elemek (pl. egy vagy több helyen a szó, mondat elején/belsejében/végén)? Ezekre keressük a választ a kötetben

Az a tény, hogy piliscsabai konferencia programja nem kevesebb, mint 60 előadást tartalmazott (am... more Az a tény, hogy piliscsabai konferencia programja nem kevesebb, mint 60 előadást
tartalmazott (ami meghaladja az eddigieket), jól mutatja a humor növekvő népszerűségét
a nyelvészet, a pszichológia, az irodalomtudomány, a filozófia, a néprajz, a történelem,
sőt a zeneelmélet honi berkein belül. A nemzetközi szakirodalom is jócskán gyarapodott
az elmúlt években, amivel nem könnyű lépést tartani.
Ezúttal is találhat az olvasó visszatérő témaköröket az itt közölt 32 tanulmányban:
külön kiemelhetjük a Nemzetközi Folklórlingvisztikai Kutatócsoport újabb eredményeit,
nem hiányozhat a humor és az irodalom, a humor pszichológiája, fordíthatósága/fordíthatatlansága, a kulturális kitekintés vagy a viccek sokoldalú elemzése – ahogy vannak új témáink és szerzőink is. 2017. évi konferenciánk és a jelen kötetünk egyik kuriózuma kétségkívül a (komoly)zenei humorral foglalkozó négy izgalmas előadás/tanulmány.

Hogy mi mindent lehet megtudni e kötetből a humorral kapcsolatban, azt a kötet fejezetcímei kivál... more Hogy mi mindent lehet megtudni e kötetből a humorral kapcsolatban, azt a kötet fejezetcímei kiválóan tükrözik: A humor nyelvészeti megközelítésben; A humor funkciója és különbségei a különböző társadalmakban, társadalmi csoportokban; A humor szerepe és működése a társas és pszeudo-társas viszonyokban; A humor irodalmi és filozófiai aspektusai. A kötetet forgatva megtudhatjuk, hogy mit szolgálnak a határozószók a Tom Swifty-kben, milyen összefüggés figyelhető meg a népi humoros történetek és a magyar vicc nagy témakörei között, milyen szerepe van az alakzatoknak (mint a nyelvi humor eszközeinek) a stand-up comedy-ben, hogyan válhat a halandzsa a humor kifejezőeszközévé, illetve hogy olykor miért nem éri meg, vagy miért nem lehet lefordítani bizonyos humoros szövegeket. Megtudhatjuk azt is, hogy milyen hangsúllyal és ábrázolási módokkal szemléltették a bécsi és a pesti élclapok a Párizs környéki békék (1919–1921) aláírását és következményeit, a humor megnyilvánulásai hogyan kapcsolhatók össze a modernkori magyarországi zsidó történelemmel, hogyan alkalmazható a humor nem erőszakos szándékú tiltakozási stratégiaként, vagy hogy mi a közös a humorban, a groteszkben és Japánban. Olvashatunk arról is, mi a kapcsolat a humorstílusok és a D-típusú személyiség koncepciója között, milyen összefüggés található a gelotofóbia és a megaláztatás (nevetségessé tétel) között, hogy valóban sértésként értelmezik-e az érintettek a szórakoztató show-műsorokban megjelentő offenzív megnyilvánulásokat, valamint hogyan értelmezhető a nyelvi humor a beszédaktus-elmélet fogalmi apparátusával. A kötetből az is kiderül, hogy miért kellene nagyobb hangsúlyt fektetni a humoros versek jelenlétére az óvodai nevelésben és az iskolai oktatásban, miként jelenik meg a posztmodern humor Woody Allen novelláiban, a komikus távolság vajon a humor tárgya és annak a humorosság jellemzőjét tulajdonító személy közötti viszony-e, milyen hatása van Hammann-nak Kierkegaard humorfelfogására, illetve milyen formában nyilvánul meg a társadalomkritika Ralf König két bibliai témájú képregényében.

European Journal of Humour Research, 2016

Eruditio–Educatio, 2014

Acta Ethnographica Hungarica, 2009

This special issue on Humour and Folklore contains 15 articles by 18 contributors. Ten studies ar... more This special issue on Humour and Folklore contains 15 articles by 18 contributors.
Ten studies are in English, three in Russian, one is in French, and one in German. This
issue grew from seven panels and plenary lectures on humour research presented in Hungary
in 2007 at the International Symposium “Humour and Linguistics/Folklore” organized
by Anna T. Litovkina and Péter Barta at the Illyés Gyula College of Education (Szekszárd,
14–16 September 2007). The program committee accepted proposals for papers
on focused topics that examined humour in relation to linguistics or folklore. Of special
interest, however, were contributions on the following: (1) Proverbs, Sayings and Idioms; (2) Tales; (3) Riddles; (4) Anti-Proverbs; (5) Graffi ti; (6) Jokes; (7) Rumour and Gossip; (8) Punning; (9) Sexuality, Taboo and Insults; (10) Drinking and Food; (11) Festivals, Fairs and Harvest Traditions; (12) Cognitive Linguistics; (13) Language Teaching. The working languages of the Symposium were English, German, French, and Russian. The symposium featured 46 speakers from 13 countries (Bulgaria, Croatia, Estonia, Finland, Germany, Hungary, Israel, Poland, Russia, Spain, Ukraine, the United Kingdom, and the USA). Besides a two-hour round-table discussion and four plenary lectures, there were a number of sections on themes such as: JOKES; PROVERBS, SAYINGS AND IDIOMS; INTERFACES; COGNITIVE LINGUISTICS; HUMOUR AND CULTURE.

Mitől van az, hogy egy nem éppen előnyös külsejű úr a társaság középpontja, a nők bálványa? Se ne... more Mitől van az, hogy egy nem éppen előnyös külsejű úr a társaság középpontja, a nők bálványa? Se nem szép, se nem gazdag, se nem befolyásos – mégis imádják és körülrajongják. Szívesen hívják meg rendezvényekre, társaságba – ha pedig véletlenül jelenik meg valahol, akkor felpezsdül körülötte a levegő, a figyelem középpontjába kerül. Isszák a szavát, biztatóan cinkos pillantásokat vetnek rá további humor-sziporkák kicsiszolásának a reményében és lelkes kacarászással, öblös nevetéssel – ki hogyan – nyugtázzák teljesítményét, s remélik: a mutatványnak sose szakad vége. Csüngenek rajta és rajonganak érte, és őt a siker és elismerés a szellemeskedések, szójátékok és viccek újabb magaslataira röpíti. Ugye ismerős a kép? A humort értékeljük, a humort az élet sójának nevezzük, de a természetéről és működéséről valójában nem sokat tudunk. Reményeink szerint ez a kötet egy újabb lépéssel közelebb visz e jelenség megismeréséhez: a humorról tudományos igénnyel próbálunk meg kicsit többet megtudni.

The collection contains 14 articles by 15 contributors. Nine studies are in English, and five are... more The collection contains 14 articles by 15 contributors. Nine studies are in English, and five are in German. The volume grew from seven panels on humour research presented in Hungary in 2007 at the International Symposium “Humour and Linguistics/Folklore” organized by the Illyés Gyula College of Education, University of Pécs (Szekszárd), the Academy of Science of Pécs and Tinta Publishing House at the Illyés Gyula College of Education (Szekszárd, 14–16 September 2007). A very strict reviewing process was applied to all the papers published in the volume. First of all, the program committee of the International Symposium “Humour and Linguistics/Folklore” made a decision if the papers should be accepted for forwarding to external reviewers. Afterwards, all the studies accepted at that stage were forwarded for blind reviewing. The ones accepted for the publication had to be reworked according to the suggestions made by the reviewers.

A Tinta Könyvkiadó a „Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához” sorozat 79. kötetében a Pécsi ... more A Tinta Könyvkiadó a „Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához” sorozat
79. kötetében a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Fõiskolai Kara (Szekszárd)
által 2007 szeptemberében rendezett I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia
legjobb tudományos elõadásait adja közre. Ajánljuk a könyvet a nyelvészet,
az irodalom és a néprajz tudós mûvelõin, fordítókon, újságírókon és mûvészeken
kívül mindazoknak, akik még tanulnak, már tanítanak, vagy a kettõt párhuzamosan
mûvelik. Mindenkinek, aki tudja, hogy a humort komolyan kell venni, mert
emlékszik a mesebeli királyra, aki késõn döbbent rá a só értékére: észre sem vesszük
a mindennapjainkban, ha ott van – de a hiánya elviselhetetlen.

Előadásunkban megvizsgáljuk a magyar nyelvű antiproverbiumok humorának kedvelt eszközeit, mindegy... more Előadásunkban megvizsgáljuk a magyar nyelvű antiproverbiumok humorának kedvelt eszközeit, mindegyiket néhány példával megvilágítva, és ezt összehasonlítjuk az angol, német, francia és orosz nyelvű anyaggal.
Többek között kitérünk a szó- és hangismétlésre. Azt tapasztaljuk, hogy ismétlődhet egy vagy két elem kétszer, háromszor, akár négyszer (vagy ennél is gyakrabban). Az ismétlődő elem lehet kiegészítés, de beléphet egy eredeti közmondásrész helyett is. Az ismétlődés egy különleges alkategóriája a keresztező ismétlés (chiasmus). Megvizsgáljuk a rím megjelenését a ferdített egységben. Anyagunk tanulsága szerint a rímes és nem rímes eredeti közmondásból egyaránt kialakulhat rímes vagy nem rímes antiproverbium. A metaforikus jelleg, éppen, mivel a közmondás jellegzetes vonása, különösen alkalmas a parodizálásra. Számtalan ferdítés a humoros hatást a metaforikus közmondások szó szerint értésével éri el. A szándékos nyelvi vétségeken belül elkülönítjük a helyesírási, morfológiai és szintaktikai jellegűeket. Rávilágítunk a közmondáspersziflázs neologizmusalkotó képességére. A folklór egyéb területeivel mutat rokonságot a halandzsa, az abszurd szillogizmusok, a közmondások felhasználása találós kérdésekben.
Hangsúlyoznunk kell, hogy a paródia csak akkor hatásos, ha ráismernek mögötte az eredetire. A proverbiumok elferdítése tehát feltételezi a közmondások ismeretét, és az állandó visszautalással élteti azokat. Számos esetben az itt leírt változásoknál több történik: nem pusztán a fenti eljárásokat kombinálják, hanem nagyobb, mélyebb a változás. Az eredeti közmondás struktúráját használják fel, vagy csak szavait, és így alakítanak újszerű közléseket, amelyek hátterében az eredeti mindig felismerhető marad. Amennyiben nem ismerhető fel, úgy nem volt sikeres a közmondásferdítés, és nem beszélhetünk eredményeként antiproverbiumról.

Certes, le français et le hongrois ne sont pas liés par la parenté, mais depuis un millénaire, il... more Certes, le français et le hongrois ne sont pas liés par la parenté, mais depuis un millénaire, ils appartiennent à la même culture. L’examen parémiologique poussé de ces deux langues permet donc de distinguer ce qui est dû à l’origine commune et ce qu’il faut attribuer à la culture commune et de faire des constatations valables pour le genre proverbial en général.
L’origine des proverbes a fait couler beaucoup d’encre. Nous supposons que le proverbe est – par l’essence même du penser et de la langue – le propre de toute communauté humaine, indépendamment du niveau de développement de sa civilisation, du moment que les individus se sont regroupés en une société, ayant nécessairement ses normes.
On cite généralement les Sumériens comme premiers utilisateurs connus de proverbes ; mais sur une base théorique, on pourrait faire des conjectures sur les circonstances d’une apparition antérieure des proverbes et les faire remonter à la nécessité de codifier les règles morales et juridiques de la société naissante. Toutefois, notre examen étant en premier lieu philologique, c’est la littérature qui s’impose comme point de départ en traitant la question de l’origine.

We have examined 146 variants of On ne peut pas avoir le beurre et l’argent du beurre hoping to f... more We have examined 146 variants of On ne peut pas avoir le beurre et l’argent du beurre hoping to find the dividing line between proverbs and anti-proverbs. To some utterances, we could stick the “proverb” or “anti-proverb” label (respectively 26 and 10 texts), but for the most part of the corpus (110 texts), we cannot tell if it is one or the other. It was not possible to discern the distinctive feature(s) of anti-proverbiality for the following reasons:
- the two categories show common features: scarcity of proper nouns, variability, similar number of additional phrases, similar distribution of stylistic labels
- probable shift of status of an utterance: an anti-proverb can become a proverb over the time; we suppose it did happen in the case of the form with “et le sourire de la crémière”
- lack of objective data clearly identifiable as proverbs and/or anti-proverbs.
Some tendencies can nevertheless be formulated: anti-proverbs
- are based on the expectation of the original form, this expectation being sometimes marked by the use of dots (presumably silence in oral transmission)
- show a lower number of occurencies
- use a more dispersed lexicon with many hapaxes
- the ideas suggested by anti-proverbs cover a much wider range than those of the proverbs.

En fonction des cultures, avoir des enfants (nombreux) est/était nécessaire ou inévitable. Les pr... more En fonction des cultures, avoir des enfants (nombreux) est/était nécessaire ou inévitable. Les proverbes indiquent qu’en cas de beaucoup d’enfants, les garçons sont préférés aux filles, à cause du statut social différent des enfants des deux sexes.
Les proverbes mentionnent plus la ressemblance que de la dissemblance entre parents et enfants, et ceci indifféremment du sexe du parent et de l’enfant. Ils attribuent la ressemblance plus à l’hérédité qu’à l’éducation et s’accordent pour constater la difficulté de l’éducation. Celle-ci doit se caractériser plus par la sévérité que la complaisance.
Les rôles du père et de la mère sont fondamentalement similaires, avec un poids plus important pour la mère en soutien émotionnel et pour le père en matière de biens matériels.
Le mariage de l’enfant est l’un des domaines où se manifeste le mieux la responsabilité parentale. L’accent est indubitablement sur le mariage de la fille. Celle-ci dispose des meilleures chances pour la « conclusion de ce marché » (car le mariage est ainsi vu) en combinant beauté, bonté et richesse, ces deux derniers pouvant être influencés par les parents. Ils doivent « se défaire » de leur fille au plus vite, surtout si elle ne possède guère les qualités prisées.
On a remarqué l’apparition de « (à) moitié / demi mariée » six fois dans le matériau. Il s’agit d’un jeu (phénomène fréquent dans les proverbes) car le mariage est soit conclu, soit non, il n’existe pas de situation intermédiaire. Les enfants (et surtout les filles) sont souvent comparés aux animaux domestiques ou aux plantes (généralement les filles), plus rarement aux femmes, aux fous, aux ivrognes, à des vêtements ou autres non animés, signe indiscutable de la place des enfants dans la hiérarchie sociale.

A compound does not necessarily need proverbs: out of 70 compounds, 3 contain but a proverb patte... more A compound does not necessarily need proverbs: out of 70 compounds, 3 contain but a proverb pattern and a proverbial expression.
The proverb pattern is as immanent an element of the proverb as its vocabulary or stylistic features.
The majority of compounds contain two original units.
A limited number of compound patterns can be drawn up.
The study of compounds – and of anti-proverbs in general – enhances the study of proverbs: the use of original proverbs for mixing or twisting sheds light on the present popularity of individual proverbs and different variants.

A ferdített közmondások gyors és széles körű elterjedésének köszönhetően egyre többen figyeltek f... more A ferdített közmondások gyors és széles körű elterjedésének köszönhetően egyre többen figyeltek fel e jelenségre, ezért fokozatosan fejlődött a műfaj kutatása is. Számos kutató vizsgálta a különböző nyelvek antiproverbiumait nyelvészeti, folklorisztikai és egyéb szempontok alapján. Ennek apropóján előadásunk első részében röviden összefoglaljuk az eddigi kutatási eredményeket. Ezt követően kiemelünk két új kutatási területet, amely jövőbeli vizsgálatok tárgyát képezheti. Ide tartozik egyrészt az antiproverbiumok létrejöttét elősegítő nyelvi és kulturális kontextus és ennek változása, másrészt a ferdített közmondások vizuális ábrázolása. Az előadás utolsó részében kitérünk egy terminológiai jellegű kérdésre, amely még nyitva áll a parömiológusok előtt, mégpedig: az általunk használt „antiproverbium” és „ferdített közmondás” terminus mellett, illetve helyett létezik-e, vagy esetleg létrehozható-e egy másik elnevezés, amely még jobban tükrözi és szintetizálja a ferdített közmondásokra jellemző sajátosságokat és funkciókat?

Paronomasia is a popular word form of word play often used to transform proverbs into anti-prover... more Paronomasia is a popular word form of word play often used to transform proverbs into anti-proverbs (deliberate proverb innovations, also known as alterations, mutations, parodies, transformations, variations, wisecracks, and fractured proverbs) by replacing certain phonemes with similar ones, or by adding or omitting phonemes. The present paper describes and exemplifies this sort of pun by using selected German, Hungarian, English, French and Russian language data. The first part of the paper focuses on the linguistic aspects of paronomasia; the second part stresses semantic characteristics. It also examines the role of word play on the theme of sexuality, and then comments on the use of proper nouns in proverb transformations. We conclude that all five of the languages in our research corpus use similar, if not identical, approaches to forge a “twisted wisdom” out of a simple proverb.

On the basis of French, Hungarian, English, German and Russian corpora of anti-proverbs (delibera... more On the basis of French, Hungarian, English, German and Russian corpora of anti-proverbs
(deliberate proverb innovations, also known as alterations, mutations, parodies, transformations, variations, wisecracks, and fractured proverbs), we examine wordplay based on polysemy, homonymy, and homophony.
After a survey of the proverbs most frequently used for these types of alteration, this presentation investigates antiproverbs linked to the theme of sexuality. Finally, we explore the use of proper nouns in proverb transformations based on polysemy, homonymy, and homophony.

Előadásunk a szójátékok egyes típusait elemzi, elsősorban magyar antiproverbiumok alapján, de az ... more Előadásunk a szójátékok egyes típusait elemzi, elsősorban magyar antiproverbiumok alapján, de az eredményeket összehasonlítottuk az angol, német, francia és orosz nyelvű anyaggal.
Először megvizsgáljuk a játékot az idegen nyelvekkel. Az tapasztalható, hogy az anyanyelv általában egy idegen nyelvvel keveredik: ez régen a latin volt, ma leginkább az angol, ritkábban a francia, olasz, német, orosz. Az idegen nyelvű szövegrész kapcsolódhat értelmi vagy hangzásbeli alapon a helyettesített vagy megmaradt eredeti szövegrészhez. A továbbiakban szemügyre vesszük a szóhatár megváltoztatását (mely a franciában különösen kedvelt eszköz, míg a németben ritka). Egy szó két vagy három részre bontása általában más ferdítési móddal kombinálva jelenik meg. Találkozhatni két (vagy három) szó összevonásával is, valamint a szóhatárok áthelyezésével („linking pun”) a szavak számának megtartása mellett.
Az ismétlő szójáték egyaránt mnemotechnikai és stilisztikai eszköz; leginkább a homonímiára és a paronomáziára alapszik. Az eljárás kettőnél többször is ismétlődhet. A dupla (kettős) szójáték az antiproverbium több elemét érinti; gyakrabban épül paronomáziára, mint homonímiára, de a néha egyetlen antiproverbiumban fellelhető mindkét típus. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a különböző nyelvek nagyjából azonos eljárásokat alkalmaznak, de egymástól eltérő módon.

Előadásunkban megvizsgáljuk a magyar antiproverbiumok legkedveltebb szójátéktípusát, a paronomázi... more Előadásunkban megvizsgáljuk a magyar antiproverbiumok legkedveltebb szójátéktípusát, a paronomáziát, és bemutatjuk e jelenség előfordulását az angol, német, francia és orosz nyelvű anyagban.
A paronomázia jellemzője a szoros fizikai (fonetikai) kapcsolat az eredeti közmondás és ferdített változata között. Nagy gyakoriságának magyarázata a szavak fonetikai holdudvarának gazdagsága. Így egy-egy eredeti közmondásnak a vizsgált nyelvek mindegyikében sikerült fellelni több olyan paronimikus ferdítését, ahol az eredeti szöveg ugyanazon szavát helyettesítik.
A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a különböző nyelvek nagyjából azonos eljárásokat alkalmaznak a paronomázia terén: egy szó cseréje, egy vagy két hang cseréje, betoldása vagy elhagyása, egy hang helyettesítése kettővel, valamint ez utóbbinak a fordítottja. A ferdítés ismert, de kevésbé gyakori módja két hang felcserélése egy szón belül. Produktívnak bizonyul a köznév felcserélése tulajdonnévre (a fordítottja ritka, mert a műfajra jellemző általánosítás ellen hat), valamint a szexualitásra való utalás is.

A poliszémia és a homonímia használata terén a vizsgált nyelvek közmondásai nem mutatnak jelentős... more A poliszémia és a homonímia használata terén a vizsgált nyelvek közmondásai nem mutatnak jelentős különbséget. Egyes közmondások, sőt egyes szavak is (pl. meleg) különösen alkalmasak az ilyen típusú szójátékra. A homofónia tekintetében viszonylag jól elkülönülnek a fonetikus és a nem fonetikus írású nyelvek (magyar, német, orosz vs. angol, francia). Az első csoportban csupán néhány német példa hozható fel, míg a másodikban gyakori a proverbiumok ilyen típusú ferdítése. Olyan paródiát nem sikerült találni, ahol a ferdítés alapja a homográfia. A ferdítések fenti módjainak közös vonása, hogy majdnem mindig más átalakítással párosulva fordulnak elő: helyettesítéssel, felcseréléssel, felcserélés és helyettesítés kombinációjával, kiegészítő elemek hozzáadásával, stb.